Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
helyezte át. A hivatal megváltozott címét Dr. Szilágyi Gábor alispán 1947. április 21-én közölte az illetékes közigazgatási hatóságokkal.50 Pár hónappal később, 1947. augusztusában az iroda működési területe is megváltozott: joghatósága már nem csak Győr-Moson megyére terjedt ki, hanem Veszprém és Vas megyékre is.51 Az összevonásból arra következtethetünk, hogy ekkor nem okozott olyan mértékű szervezési feladatokat az áttelepülők fogadása, illetve elhelyezése, mint kezdetekben. Sőt, 1948 végére - amikor a Felvidékről átköltöztetendő magyar lakosság száma egyre kevesebb lett, és ügyeik elintézése sem okozott problémákat - a győri kirendeltséget beolvasztották a Földhivatal Telepítési Osztályába, amelynek székhelye továbbra is a Bisinger sétány 32. szám alatti Leánykereskedelmi Iskola épületében maradt. A rendelkezésükre bocsátott nyolc szobából négyben két felvidéki áttelepült családot helyeztek el, egy szobában pedig raktárt alakítottak ki, ahol az átmeneti szálláshoz szükséges szalmazsákokat tárolták. A kirendeltség 1948. november elsején költözött ki az iskola épületéből52, és ekkor szűnt meg az 1946. decemberében életre hívott iroda tevékenysége. Közel két éves szolgálatuk során több száz dél-szlovákiai magyar menekült, valamint áttelepült család számára biztosították az alapvető életfeltételeket. Felvidéki menekültek Győr-Moson vármegyében AII. világháború után a csehszlovák kormány magyarellenes rendeletéi, illetve diszkriminatív eljárásai a szlovákiai magyarok tömeges menekülését idézték elő. Első hullámban, 1945 nyarától az úgynevezett „kiutasítottak” érkeztek Győr-Moson vármegye területére. Őket a csehszlovák hatóságok kényszerítették szülőföldjük elhagyására, hivatkozva magyar nemzetiségükre, valamint köz- illetve magántisztviselői mivoltukra. Elhelyezésükről, segélyezésükről az Ideiglenes Nemzeti Kormány által szervezett Népgondozó Hivatal gondoskodott, ahová sok százan fordultak segítségért. Az egyik menekült tisztviselő a következő kérelmet nyújtotta be a hivatalhoz: „ ... Alulírott felvidéki menekült, jelenleg magyaróvári lakos tisztelettel kérem, hogy részemre az alábbi indokok alapján egy kis kertes családi házat... juttatni szíveskedjék. Indokok:...felvidéki magántisztviselő vagyok. Magyar nemzetiségem miatt elvesztettem állásomat s a letartóztatás veszélye elől, mint ezer más felvidéki magyarnak, Szlovákiából Magyarországra kellett menekülnöm feleségemmel és kis fiammal együtt. Magunkkal csak a legszükségesebb ruházati cikkeket tudtuk elhozni, azt, amit hátizsákban és kézben, kofferban gyalog magunkkal tudtunk hozni. Bútorunk, ágyneműnk teljesen, ruházati felszerelésünk legnagyobb része így odaveszett. Itt állunk most egy darab bútor, ágynemű és minden főzőedény nélkül. Albérleti bútorozott szobában lakom családommal s minthogy tüzelőanyagom nincsen főzni csak átmenetileg tudok...Állásom nincsen... Megtakarított pár pengőmet feléltük már s most itt állok családommal minden anyagi támasz, kereset nélkül, kitéve a teljes bizonytalanságnak... ”.53 A csehszlovákiai közhivatalokban dolgozó magyarokon kívül 1945-ben olyan családok is elhagyták otthonaikat, akiket a Szudéta-vidékre akartak telepíteni. Egy gútori származású, ma Rajkán élő menekült így számolt be kálváriájukról: „ Gútor községből 1945. november 30- án éjjel menekültek el, mivel aznap délután végzést kaptak arról, hogy a Szudéta-vidékre telepítik őket. Édesapja és társai elhatározták: csónakkal a közeli Gútor-szigetre54 menekülnek családtagjaikkal, hogy elkerüljék az átköltöztetést ...Éjfél körül szálltak csónakba körülbelül 12-en. A ladik hat-hét méter hosszú volt, és a mélysége nem érte el az egy métert. Édesapja 140
