Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
irányította a csónakot, a kislány pedig szorosan mellette ült: kezét a ladik szélére tette; érezte, ahogy a Duna vize megérinti. Hirtelen összerezzent a félelemtől, mire édesapja kérte tőle, hogy ne mondjon semmit a többieknek, mert ha véletlenül valaki csak egy kicsit is bepánikol és elkezd mozogni, könnyen odaveszhetnek mindannyian. Mivel nagy köd volt, nem ott értek partot, ahol szerettek volna. Közel két kilométerre elvitte őket a víz, így hajnali három-négy körül érkeztek meg Gútor-szigetre... ”.55 A Felvidékről menekülő magyarok második nagyobb hulláma, 1946. novembere és 1947. februárja között, az újabb deportálások elől szökött meg Csehszlovákiából. A 99 napig tartó szlovák akciónak az volt a célja, hogy az egy tömbben élő magyarokat széttelepítsék: katonai egységekkel körbezártak egy-egy falut, majd felszólították a lakosságot, hogy csomagolják össze a legszükségesebb holmijukat. Teherautókkal a legközelebbi vasútállomásra szállították őket, és miután bevagonírozták az embereket, szigorú őrizet mellett Csehországba kísérték a magyarokat. A kényszerátköltöztetést még a legnagyobb téli fagyban sem szüneteltették. Ezerre tehető azoknak a száma, akik áldozatai lettek a végrehajtás során alkalmazott erőszaknak vagy a szállítás során kiállt szenvedéseknek.56 A felvidéki magyarok közül, aki csak tehette, inkább elhagyta szülőföldjét és a szökést választotta: a Dunán csónakokban, ladikokban keltek át. Megyénk területén a deportálás elől menekülők első csoportja, összesen hetvenöt magyar család 1946. november 19-én érkezett Gútorról, illetve környékéről Rajkára. Elmondták, hogy önként hagyták el otthonaikat, mert a szlovákok Csehországba akarták telepíteni őket. A menekültek beszámolóiból tudjuk, hogy november 17-én Gútoron kidobolták, mindazok, akiket telepítésre kijelöltek, november 20- án kötelesek jelentkezni a somorjai állomáson. Magukkal vihettek négy tyúkot, négy kacsát, két libát, egy darab 60 kg-on aluli sertést, egy szoba- és konyhabútort, öt kg lisztet, valamint egy kg cukrot. Ezek után végzést kézbesítettek számukra, és közölték velük, hogy a Szudéta- vidékre szállítják őket. A végzés hátlapján pedig ott szerepelt a kitétel: a telepítés a család minden tagjára vonatkozik.57 A gútoriak november 18-án a pozsonyi magyar konzulátusnál tiltakozásukat fejezték ki az igazságtalan eljárás miatt, és ígéretet kaptak arra, hogy ügyükben intézkedni fognak.58 Ilyen előzmények után következtek a borzalmak! Először a szomszédos faluból, Szemétről59 gyűjtötték össze, és szállították el a 37 deportálásra kijelölt családot.60 November 17-ről 18-ra virradó éjjel 25 szlovák teherautó haladt keresztül Gútoron Szemet irányába.61 Mi történt másnap? Egy Rajkára menekült szemeti asszony szemtanúja volt annak, hogyan zajlottak le az események:,, Amikor megtudtuk, hogy mi lesz, elbújtunk...Padlásokon és sövényeken bujkáltunk. Láttuk, amikor megérkeztek a teherautók. Később sírást, jajgatást, női sikoltozást hallottunk, majd lövések dördültek...Azután elgördültek, elrobogtak a teherautók a magyarokkal. Nem sokkal később újabb teherautók érkeztek, hozták az új telepeseket. Legnagyobb meglepetésünkre ezek az új telepesek is magyarul beszéltek. Egyik jó ismerősömtől megtudtam, hogy mindnyájan Békéscsaba környéki szlovákok, akik nemrég jöttek át Magyar- országról és akik percek alatt vidám, táncos dáridóval foglalták el a kiüldözött magyarok lakásait. ”62 A szemeti deportált magyarokat november 19-én, katonai teherautókon Somorjára szállították Gútoron keresztül. Tudjuk, hogy az egyik nyitott kocsiból a szemeti bognármester kiabált segítségért, és a keze dróttal volt összekötözve, a feje pedig vérzett.63 Ezt látva, a gútoriak tudták, nincs maradásuk. A cseh és szlovák csendőrgyűrűn keresztül lejutottak a Dunához, ahol csónakokon, a szlovák határőrök golyózáporában keltek át a folyón.64 Többen megsebesültek, közel negyvenen egy szigeten rekedtek, Schindler Ferenc pedig meghalt.65 141
