Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
ban lévő magyarokat nem ellenőrizték valami szigorúan... titkos érdekük az volt, hogy minél előbb átszökjenek Magyarországra ” J7 A szlovákiai magyarokat nem csupán az internálással késztették szökésre, hanem azzal is, hogy elkezdték a munkaképes lakosságot Cseh- és Morvaországba deportálni. Erről egy visszaemlékező az alábbiakat közölte: „ Vesztegetések már a felszabadulás után voltak. Gátőrről18 és környékéről összeszedték az embereket, hogy mezőgazdasági munkára Csehországba vigyék őket. Édesapja is közöttük volt. Megmondták nekik, hogy ne próbáljanak elszökni, mert akkor a családjukat ki fogják telepíteni. Ennek ellenére, sokan mégiscsak a menekülést választották, de édesapja nem merte ezt cselekedni. A Szudéta-vidékre szállították, ahol nem mezőgazdasági munkát végeztettek vele, hanem egy szénbányába került. ...A tél azzal telt, hogy édesanyja megpróbálta visszahozatni a bányában dolgozó férjét. Kiderült, hogy egy ember ki tudná szabadítani az édesapját. Természetesen ennek is megvolt az ára: sonka, cigaretta, pálinka, szalonna, zsír és kacsa. Ezeket gyorsan összegyűjtötték, és édesanyja a nagy hóban, gyalog cipelte el a kért élelmiszereket. Végül 1946 tavaszán, a bányában dolgozó egyik őr, egy üveg borért hajlandó volt elengedni az édesapját. "'9 Más módszerekkel is próbáltak begyűjteni magyar családfőket: katonai behívókat20 kézbesítettek számukra, amelyekben közölték velük, ha nem jelennek meg az adott helyen és időben, munka- illetve intemálótáborba viszik őket. Egy Kolozsnémáról21 Gönyűre22 menekült ember elmesélte, hogy eleget tett a behívásnak, és 22 falubelijével együtt a komáromi Öregvárban helyezték el 1945. október végén. Remélték, hogy karácsonyra már otthon lehetnek, de „ a szolgálatban lévő tiszt és a kíséretében levő szlovák katona nevetve azt válaszolta, hogy melyik karácsonyt gondolta”.23 Ekkor döntötte el, hogy amint lehet megszökik: „ November hó 1-én reggel, amikor az állomás felé hajtottak bennünket, hogy ott ismeretlen hely felé bevagonírozzanak, felhasználtam az alkalmat amint egy személyvonat befutott az állomásra és az erős fedezet ellenére is sikerült megszöknöm. Éjszaka folyamán Kolozsnéma határába értem vissza. Ott ladikot szerezve, éjszaka átjöttem magyar területre Gönyűn lakó ismerőseimhez. Helyzetem nem lett volna biztonságos Kolozsnémán. ”24 Az internálásokkal és deportálásokkal egy időben bezárták a magyar nyelvű iskolákat; valamint a vegyes lakosságú településeken, illetve városokban a magyarok nem használhatták anyanyelvűket, hacsak nem akarták kitenni magukat különböző sértéseknek és atrocitásoknak.25 Egy ilyen esetről számolt be a Győri Munkás című újság 1945. október 31-én: „ ... Jellemző a rimaszombati viszonyokra a következő eset. A napokban egy magyar nő érkezett Rimaszombatról Rozsnyóra. A nő hajából egyik tarkójától a másikig egy kereszt alakú részt vágtak ki. A fodrászok utasítást kaptak, hogy ily módon csúfítsák el azokat, akik az üzletben magyarul beszélnek. ”26 A csehszlovák vezetők abban reménykedtek, hogy ezen intézkedéseikkel kész helyzet elé tudják állítani a szövetséges nagyhatalmakat. Erre a potsdami konferencián tettek kísérletet, ahol újra megfogalmazták a magyarok kitelepítésének gondolatát. A tervezetet azonban továbbra is csak a Szovjetunió támogatta, Nagy-Britannia és főleg az Egyesült Államok elutasították.27 így az értekezlet záródokumentuma kizárólag a németekre mondott ki teljes vagyonelkobzást és kitoloncolást. A felvidéki magyarok kitelepítéséről tehát nemzetközi megegyezés nem történt! Ez a tény viszont arra serkentette a prágai vezetőket, hogy közvetlen megbeszéléseket kezdeményezzenek a magyar kormánnyal: hónapokon keresztül tárgyaltak; míg, végül kétoldalú megállapodás született arról, hogy a magyarországi szlovákokat „kicserélik” a szlovákiai magyarokra. Ennek részleteit az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere137
