Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
egyezményben rögzítették. Ezzel viszont korántsem rendeződött a felvidéki magyarság sorsa, hiszen a csehszlovák kormány az 1946. július 29-én kezdődő párizsi békekonferencián újból követelte a szlovákiai magyarok teljes kitelepítését. Sőt, még az államhatárok módosítására is javaslatot tettek: öt községet (Dunacsúny28, Oroszvár29, Horvátjárfalu30, Bezenye31, Rajka32) követeltek. A csehszlovák-magyar viszony újra elmérgesedett, és ennek hatására 1946 végén a magyar nemzetiségű lakosságot ismételten elkezdték Cseh- és Morvaországba deportálni. Az akkoriban történtekről a következőket mesélte az egyik menekült: ”...Gútorról vitték a magyarokat Jicsinybe. Három napi keserves utazás után érkeztek oda. Tehervagonokban szállították őket, szuronyos katonák őrizete mellett. Jicsiny mellett, Haszina majorban, egy öreg vízimalomban helyezték el a magyarokat. Alighogy elhelyezkedtek, megkezdődött a munka...A lányok és asszonyok hideg vízzel az elhanyagolt állatállományt tisztítgatták. A férfiak kora hajnaltól késő estig a legnehezebb mezőgazdasági munkát végezték. Eleimet nem kaptak. Ott tartózkodása alatt mindössze egyszer utaltak ki számukra családonként fél liter tejet. A hideg, ablaktalan helyiségben nem lehetett fűteni...A legborzalmasabb azonban az volt számukra, hogy a major ispánja úgy vigyázott rájuk, mint a rabokra, fegyveresen... ”.33 A helyzet drámaiságát tükrözi az alábbi beszámoló: ”...a magyarokat szállító tehervonatról ivóvízért lelépett egy 13 éves kislány és a katona, valószínűleg abban a hiszemben, hogy menekülni próbál - agyonlőtte... ”.34 Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. november 20-án magához kérette Dastich Ferencet, a cseh misszió vezetőjét és felvilágosítást kért tőle a Dél-Szlovákiában történtekről.35 A magyar kormány tagjai pedig 1946. november 25-én hivatalos jegyzéket juttattak el a csehszlovák kormányhoz, amelyben tiltakozásukat fejezték ki a deportálásokkal szemben. Az irat másolatát átadták az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, valamint a Szovjetunió budapesti követeinek, és a három nagyhatalom segítségét, illetve támogatását kérték.36 A csehszlovákok megtagadták a válaszadást és kijelentették, hogy ezt a tiltakozást köztársaságuk belügye- ibe való beavatkozásnak tekintik.37 Végül, 1947. február végén hajlandóak voltak leállítani a deportálásokat, de csak azzal a feltétellel, ha megkezdik a felvidéki magyarok áttelepítését. A tárgyalások után, március 24-én egyeztek meg a lakosságcsere végrehajtásában; áprilisban pedig elkezdődött a szlovákiai magyarság szervezett kitelepítése. A felvidékiek elhelyezését, illetve ellátását a magyar kormánynak saját erőforrásból kellett biztosítania.38 Ennek végrehajtásáról az 1946. július 12-én életre hívott MÁKB gondoskodott. Erre a szervezetre hárult még az áttelepülni szándékozó szlovákok nyilvántartása, ingatlantulajdonaik ellenőrzése, az esetleges visszalépők regisztrálása, és nem utolsósorban a Csehszlovák Áttelepítési Bizottsággal (továbbiakban CSÁB) való állandó kapcsolattartás is.39 Utóbbit a magyarországi szlovákok kiköltöztetésének előkészítésével, valamint az áttelepülési akció lebonyolításával bízták meg. A MÁKB 1946. augusztus elején kezdte meg tevékenységét, de működésének szabályozása csak fokozatosan alakult ki 1946 nyara és 1947. áprilisa között.40 Hatékonyságát kétféleképpen próbálták növelni. Egyrészt funkcionális osztályokat alakítottak ki, amelyek a cserét érintő egy-egy szakterületről nyújtottak pontos tájékoztatást a kormánybiztosnak és a kormánynak, (lásd 2. számú táblázat) Másrészt a fővárosi központon kívül 15 vidéki kirendeltséget is megszerveztek, hogy az áttelepülők problémáit helyben és minél gyorsabban tudják megoldani. A kirendeltségek központjait a szlovákok által lakott térségekben (Miskolc, Békéscsaba, Balassagyarmat, Nyíregyháza), a jelentős számú német lakossággal rendelkező megyék székhelyein (Baja, Szekszárd, Sopron, Pécs),41 valamint a földrajzi elhelyezkedéséből adódóan fontos területeken (Győr) szervezték meg. 138
