Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
VII. rész. 1941, kitört a szovjet elleni háború!
És bizony sajnos, Oberling Imre tizedes akkor ott, a 4. huszárszázad istállójában utoljára búcsúzott el az övéitől. Mert az első hősi halottunk, a tizedes, és még a rajból négy fő lett. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy leírjam. Akkor sokat gondolkodtam ezen a búcsúzkodáson, de most is mindig előttem van. Néztem az órámat.- 2 óra 20 perc! - vezényeltem. Kibújás, irány utánam! - és megindultunk a sorakozótérre. A többi szakaszok is vezették a lovaikat, minden szakasznál a szakaszparancsnok ment elől. Nálunk a szakaszparancsnok lovát a lovásza, Szűcs András gazda nélkül vezette. Mikor már a menetszázadból mindenki kint volt, Pál Antal főhadnagy századparancsnok vezényelt:- Ötödik menetszázad, sorakozó! Nem ültünk lóra, csak akkor, amikor már minden szakasz felsorakozott. A főhadnagy vezényelt:- Lóra! Lóra ültünk, nem kellett sokat várni. Jött vitéz nemes Szabadhegyi István alezredes, és Zad- ravecz István megyés püspök és egyben, mint legfelsőbb tábori lelkész, tábornok. Az a Zadra- vecz István, aki 1925-ben frankot hamisított Windisgrátz Lajos herceggel. Horthynak minden diplomáciai összeköttetését latba kellett vetni, hogy az ügyet elsimítsa. Mikor már az itthon maradottak tiszti kara közel volt, Pál Antal főhadnagy vezényelt:- Kardot ránts! Tisztelegj!- Szép jelenet volt, mikor 763 kard suhant a levegőbe, Pál Antal főhadnagy beadta a jelentést vitéz nemes Szabadhegyi István alezredesnek. Az ötödik menetszázad kész az indulásra. Az alezredes pihenjt vezényelt és körbelovagolta a századot. A menetszázad majdnem elfoglalta az egész sorakozóteret. Mikor megszemlélte a menetszázadot, leszállt a lóról és felment egy rögtönzött szónoki pódiumra. Több, mint fél órát beszélt a hazaszeretetről, meg a huszárvirtusról. Kiemelte, hogy minket semmilyen harcba nem fognak bevetni, mert mi csak rendfenntartók leszünk. Különben is 6 hónap után mindenkit leváltanak, a következő 6 hónapra már nem is lesz szükség, hogy újabb váltást küldjenek. Az, hogy most mi az elsők között mehetünk, ez dicsőség, amit a magyar haza kárpótolni fog. (Természetesen ami ott elhangzott az alezredes szájából, abból semmi nem valósult meg.) Ezután lépett a pódiumra Zadravecz István püspök, ő is több mint fél órát beszélt, már feszengtünk a nyeregben. Telebeszélte a fejünket a hazaszeretetről és a bolsevizmusról. A sok szóból azt megjegyeztem, amit ma sem tudok elfelejteni, hogy boldogok lehetnek a családok, ahol hősi halott van. Csak azt nem tudtuk megérteni, hogy ő miért nem akarta a családját boldoggá tenni, de Toszt Barna Józsefnek, Horthy szárnysegédjének is ez volt a véleménye. Az egész búcsúztatás alatt ott voltak a hozzátartozók is, végig sírták a beszédeket. Pál Antal főhadnagy vezényelt:- Szakaszonként kettesével, irány utánam a kijárat! 77
