Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

V. rész. 1940. Erdély

Megint szólt Berczelinek:- Zászlós úr! Légy szíves töltsd tele mind a két poharad Életemben akkor ittam először konyakot, finom volt.- Fogják meg! - szólt az alezredes. Ok is felemelték a poharukat koccintani. Ugyan nem koccintottak, de az alezredes annyit mondott:- Annak örömére, hogy megmenekültek! Erre mindenki kiitta a pohár tartalmát. Utána még annyit mondott, hogy ha lehetőség lesz, kapunk két hét szabadságot.- Jó, rendben van - szólt az alezredes - Elmehetnek! Letisztelegtünk és elmentünk megkeresni a szakaszt, hogy hol van elszállásolva. Szerencsére a mi szakaszunknak majdnem a falu közepén volt a szállása. Porgesz Árminnal kerültem egy szállásra, nála volt a lovam is. Polák Feri pedig elment a harmadik rajhoz, Német Lajos tizedes­hez. Ö már öreg tartalékos volt, 1912-ben született. Ármin nagyon örült, hogy megjöttünk, mindjárt mondta:- Tudod mennyit imádkoztam érted? Látod téged a zsidók istene megmentett.- Köszönöm Ármin, de ha nem tudtam volna elkapni a szomorú fűzfa ágát, akkor bizony nem tudtunk volna megmenekülni. Ármin faggatott, mondjam el, hogy hogyan menekültünk meg. Mikor mondtam neki, hogy medvével is találkoztunk.- Komolyan? Itt medve is van? Nem bántott benneteket? Mondtam neki, hogy nem és milyen közel voltunk hozzá.- Nem féltetek?- Azért egy kicsit meglepett minket. - mondtam az Árminnak. Ezután még sokat jártunk a hegyekbe, az erdőbe, de soha többet nem találkoztunk med­vével. Különben ahogy már említettem, ez az Ármin kóser zsidó volt, azt az ételt, amit disz­nózsírral főztek nem ette meg. Ha valahová mentünk és hosszabb időre megálltunk, mindig megkérdezte, hogy elmehet-e egy kis kaját szerezni vagy este imádkozni. Ha minden rendben volt, elengedtem. De Berczeli is mindig megengedte neki. Volt a szakaszban Árminon kívül két zsidó gyerek, de azok nem kóser zsidók voltak. Egyszer mondtam az Árminnak:- Tanítsál meg engem erre a héber nyelvre!- Megtanítlak én, de úgy sem hiszem el, hogy zsidó vagy. Olyan késő volt már, hogy vacsoráért nem is mentem el.- Nem mész el vacsorázni? - kérdezte az Ármin.- Hová menjek? Már éjfél is elmúlt. - mondtam neki.- Te Feri! Van nekem friss libamájam. Akarsz? Adok. Este elvoltam egy helyen, ott adták.- De kenyerem sincs, mert elázott a kenyérzsákban.- Adok én azt is.- Akkor adhatsz egy darabot, mert bizony éhes vagyok. Elő is vett a málhatáskából egy szép fehér kenyérruha-csomagot. Abba volt becsomagolva, olyan jó 30 dkg libamáj, meg két darab libacomb.- Melyik kell? A hús vagy a máj? - kérdezte. 47

Next

/
Thumbnails
Contents