Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
V. rész. 1940. Erdély
Még egyszer mondtam az őrnek, hogy küldje ki az őrparancsnokot. Különben Semsei Lacival egyidős katonák voltunk, az őr pedig tartalékos volt. Nem haragudtam rá, mert szabályosan járt el. Mikor az őrparancsnok kijött azt kérdezte az őrtől:- Hát maga nem ismeri a szakaszvezető urat?- Csak hirtelen nem tudtam a nevét, meg a jelszót sem tudta. Mondtam az öregnek nem történt semmi baj, maga a feladatát teljesítette. Akartam kérdezni az őr parancsnokát, te Laci merre találom az alezredest. De nem tudtam megkérdezni, mert mindjárt azzal kezdte:- Hogy menekültetek meg? Mert az egész század titeket figyelt. Nem volt senki, aki vállalkozott volna a mentésetekre. Az öreg alezredes is megbánta, hogy elküldött benneteket. Mondtam a Lacinak:- Bizony nem sok reményünk volt, hogy megmeneküljünk. Soha nem gondoltam volna, hogy térdig érő vízbe ne tudjon az ember gázolni.- Lamos főhadnagy úr is, meg Berczeli is aggódik értetek - mondta Laci.- Na jó, majd holnap elmondjuk a kalandot, mert mi medvével is találkoztunk. Igaz, Feri?- Igaz ám, be is voltunk egy kicsit gyulladva. De közben már az egész őrség hallgatta a rögtönzött beszámolót. Aztán a Laci megmondta, hogy a parancsnokság a posta épületében van. A falu közepén megtaláltuk az épületet. Ráto- nyi Gyuri szakasza tartotta a telepőrséget. Kovács Sanyi tizedes volt a napos és mindjárt azzal fogadott bennünket, csakhogy megjöttetek! Az alezredes azt mondta: akár mikor jöttök meg, azonnal jelentkezzetek. Ez a parancs.- Hol a szállása? - kérdeztem Kovács Sanyitól. Mutatta, hogy ez az ajtó. Az öregnek a szobája az emeleten volt, de a többi tiszt is ott lakott. Kopogtattam az ajtón, nagy beszédben voltak a tisztek. Politikáról folyt a vita, Jurcsek főhadnagy vitte a vonalat. Hallottuk, nagyon Hitler párti volt, de azt nem tudtuk, hogy a nyilas pártnak is tagja. Ügy vettem észre, hogy sem az alezredes, sem a többi tiszt sem háborús párti. De Jurcsek főhadnagy már szerette volna, hogyha a fegyvereket ki lehetne próbálni. Mondta: mit akarnak ezek a nyustyuk ? Egy hét alatt megesszük őket! De amikor mi beléptünk, abbahagyták a beszédet, Berczeli is köztük volt. Ahogy az ajtót becsuktam, jelentettem az alezredesnek, hogy a parancsot végrehajtottuk. De a Polák Ferenc karabélya ott maradt, a Tarac fenekén. - Nincs semmi baj, majd holnap fog kapni másikat.- Igen - feleltem az alezredesnek. Hoztam az alezredes úrnak választ is. És mindjárt átadtam a levelet, amit az ezredes küldött. Közben látta, hogy még mindig vigyázzban állunk.- Pihenj! - vezényelt. Helyezzék kényelembe magukat! Közben olvasta a levelet.- Rendben van - mondta az alezredes. Most pedig mondják el, hogyan sikerült megmenekülni, mert egész addig figyeltük magukat, hogyan küszködnek az árral, ameddig csak lehetett látni. Lamos főhadnagy, azért megjegyezte:- Én azért bíztam egy kicsit, hogy megmenekültök. Közben az alezredes szólt Berczelinek, hogy mondja meg a Szénásinak - ő volt az egyik hírvivő -, hogy hozzon két egy decis poharat. Két perc, máris ott volt a két pohár, letette az asztalra, letisztelgett és távozott. 46
