Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

V. rész. 1940. Erdély

- A medve nem bánt, de azért alattomos. Azért van nálam ez a kés. És előhúzta abból a széles övből, ami a derekán volt, jó éles, görbepengéjű kés volt. Azt mondta e nélkül az erdőbe senki nem megy. Ahogy beértünk Terebesfehérpatakra, megköszöntük az öregnek a segítséget, és mindegyikünk ment a maga útján. A falu tele volt katonasággal, hisz egy egész gyalogezred volt itt elszállásolva. A parancsnokságot tudtuk merre van, mert a falu végén a tábori őrstől megkérdeztük, így egyenesen az iskolába mentünk. Az épület előtt ott állt az őr, kérdeztem tőle:- Ez az ezredparancsnokság?- Igen ez. - felelte az őr.- Az ezredes úrral akarok beszélni.- Bent van, de először a naposnál be kell jelentkezni.

Bementünk az épületbe. A folyosón volt a napos asztal, mellette a napos, tizedesi rangban, de már nem volt fiatal, látszott rajta, hogy már az első háborúban is részt vett. Annak dacára, hogy szakaszvezető voltam, tizedes úrnak szólítottam, hisz legalább 20-22 évvel idősebb volt nálam.

Elmondtam az öregnek mi járatban vagyunk, de akkor már este hat óra volt. Azt mondta az öreg tizedes:- Jól van szakaszvezető úr. Mindjárt jelentem az ezredes úrnak.

De mindjárt hozzátette:- Borzasztó katonás ember.- Jól van tizedes úr. Köszönöm az információt, nekem nem sok dolgom lesz az ezredes úrral.

Ezzel be is ment jelenteni, hogy ott vagyunk.

De csak pár percig volt bent és máris jött vissza.- Azt mondta az ezredes úr, várjunk a folyosón, majd hívatni fog bennünket.

Amíg ott a folyosón várakoztunk, azt mondta Polák Feri:- Hallod éppen azon gondolkodtam, ha ez az öreg ruszin nem jön velünk, mink elhibáztuk volna a medvével való találkozást. Mert mi biztos rálőttünk volna, és ha nem találjuk el, akkor kedves Barátom, nekünk végünk! Elhiszed?- El, pajtás! - mondtam a Ferinek. De ki gondolt arra, hogy még medvével is találkozunk.

Egyszer csak kiszóltak, hogy az ezredes úr fogad bennünket. Az első irodába egy főtörzsőrmester és egy őrvezető volt az asztal mellett, ott körmöltek valamit. Akartam jelenteni a főtörzsőrmesternek, de azonkívül, hogy tisztelegtem, a jelentkezésre már nem került sor. Mert mondta, hogy az ezredes úr ránk vár. Ahogy beléptünk mindjárt jelentkeztem, mondtam a nevemet, mint szakaszvezető, s jelentettem, hogy a komáromi negyedik huszárszázadtól hoztam jelentést, Himódi Miklós, alezredes úrtól. A levelet, amit a sisakomba tettem - nehogy újból vizes legyen a ruhámtól- ezzel át is adtam. Mikor a levelet átadtam azt, kérdezte:- Hogy néz ki ez a levél szakaszvezető úr?

Aztán jelentettem neki:- Ezredes úr a levél azért ilyen elmosódott, mert aTaracon jöttünk keresztül és a folyó elsodort bennünket, alig tudtunk megmenekülni.- Főhadnagy úr olvassa el ezt a levelet!

44