Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

V. rész. 1940. Erdély

V. rész 1940 Erdély A háború már folyt, a németek 1939. szeptember 1-jén megtámadták és 18 nap alatt el­foglalták Lengyelországot. Magyarországot elárasztották a lengyel menekültek, Komáromba is több ezer menekült érkezett, az erődökben szállásolták el őket. A Maginot- és a Siegfried-vonal között is folyt a furcsa háború. Már Csehország is német fennhatóság alatt állt, ott is fellángolt a partizánharc. Ilyen háborús hangulatban folyt az újonc kiképzés. Lassan kezdték kiválogatni a tisztes iskolásokat. Ezek már csupán három hónapot voltak az iskolában és április végén megvolt a vizsga és az előléptetés. Néhányat előléptettek őrvezetőnek, mi közülünk is lett néhány tizedes. A Főcén Jóskát meg engem szakaszvezetőnek léptettek elő. így most már minden szakaszban volt egy szakaszvezető. Március derekán takarodó után, bejött egy nő a laktanyába. A napos éppen a körlet ellenőr­zéséből jött vissza. A naposasztalnál nézegetett, mert nem tudta merre menjen.- Hát maga hogy került ide? - kérdezte a napos.- Sarkadi őrmester urat keresem - felelte a nő.- Jöjjön velem. A földszinten volt egy szoba, ahol csak egy szakaszvezető és két tizedes aludt. De ezek nem tartoztak a csapathoz. Mindegyiknek valami más beosztása volt, ott volt még üres ágy. A villanyt nem kapcsolta fel, befogta a nőnek a száját és megerőszakolta. Erre a két tizedes is felébredt. Azok is végigmentek rajta. Aztán még ki tudja hányán. Mikor már alig tudott lábra állni, kidob­ták az udvarra. Ott az istállóőrök közül még vagy öten végigmentek rajta, aztán kidobták a hátsó kapun. De addigra már annyira ki volt merülve, hogy csak annyi ereje maradt, hogy odafeküdt a kerítés mellé. Reggel a Galántai törzsőrmester talált rá, amikor jött a kaszárnyába. Intézkedett, hogy a mentő elvigye a kórházba. Aztán kezdődött a baj, mert a törzsőrmester jelentette a sza­kaszparancsnoknak. Az meg rögtön elrendelte a sorakozót. Amikor a tettesek után kérdeztek, senki sem jelentkezett. Többször megismételték a kérdést, senki sem jelentkezett. Lamos főhadnagy fegyelmező gyakorlatot rendelt el az egész századnak, szakaszvezetőig bezárólag. Az összes szakaszparancsnok jelen volt, a napos tiszt felelt a végrehaj­tásért. A sorakozó után fél nyolctól nem volt megállás 11 óráig azon a hepehupás kis gyakorló­téren. Megvolt a zabolás, utána tovább tartott a fegyelmező gyakorlat, délután 5 óráig. Hiába kértük Lamos főhadnagyot nem engedett jottányit sem. Mert azt akartuk, hogy büntessék meg azokat, akik a bűnt elkövették. De minden hiába volt. A gyakorlat végén nem volt egy tenyérnyi száraz rajtunk. Akik akkor szolgálatban voltak, kivétel nélkül 30 nap szigorított fogdát kaptak. Közben a nő meggyógyult és a kórház a 72 pengős ápolási költséget benyújtotta a századnak, amit ki kellett fizetni. Áprilisban a húsvéti szabadság után Kálnoki Pista harmadéves huszár kimaradáson volt, különben a kovácsműhelyben dolgozott, mint kovács. Tíz órakor nagyon kótyagosan jött be és ahogy vetkőzött, az összes levetett kincstári ruhadarabot összetépte. Hiába volt minden figyel­37

Next

/
Thumbnails
Contents