Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról
Május első napjaiban egyik délben ebédezés közben bejött a szobámba a napos, meg a Révész szakaszvezető, Danes tizedes, Szekeres tizedes és Tóth őrvezető. Közölték, hogy két órakor sorakozó, mindenki jelenjen meg az épület előtt a lovával együtt, Lamos főhadnagy úr parancsára. De azt nem mondták, hogy miért. Ezt csak akkor tudtuk meg, amikor felsorakoztunk. Amikor a jelentést Abonyi törzsőrmester beadta, Lamos főhadnagy ismertette, hogy mi ezután tisztesiskolások vagyunk és mindenki meg fogja kapni a jelvényt, egy sípzsinórt. Azt is elmondta, hogy vannak köztünk tisztesek, de a tanteremben és a gyakorlatokon mindenki hallgató. A rendfokozatot csak a foglalkozáson kívül használhatják, a szobában meg az istállóban. Minden a tanulmányi eredménytől függ, kimenő, szabadság és ezután sokkal szigorúbb lesz minden. A rövid tájékoztató után átmentünk a iskolaépületbe. A tanteremben rendes iskolapadok voltak, egy padban négyen ültünk, két sorban. Mindenki az mellé ült, aki mellé akart, ez nem volt meghatározva. A tisztesek mellett az újoncok közül senki nem foglalt helyet. Volt még a tanteremben katedra asztallal és három székkel, továbbá Komárom megye katonai térképe. A tanterem közepén egy hatalmas terepasztal állt, amely a komáromi járás hegy-és vízrajzát ábrázolta erdőséggel együtt. A falon a Radetzky ötödik huszárezred első világháborús hőstetteit megörökítő lovasroham volt egy 70x70 fényképen. Vele szembe a másik falon pedig Radetzky József huszárgenerális arcképe. Berczeli Imre hadapród, fogadta az iskola tanárait. Pont három órára meg is érkeztek, Himó- di alezredessel. Hazslinszky százados lovas tanár volt, a lovaglást ő tanította. Cserszegi százados a rádiót, Lamos főhadnagy a harcászatot, Berczeli hadapród a földrajzot, az öreg Himódi alezredes pedig a hadtörténelmet adta elő. Bemutatkozás után mindjárt meg is kezdődött a tanítás. Az alezredes tartotta az első órát öt óráig. Azután mindennap délelőtt lovas kiképzés, délután pedig a tantermi foglalkozás volt. Minden tantárgyhoz megvoltak a könyvek. Természetesen mind a három század tisztesiskolásai együtt voltunk. Első nap megmondták, hogy az iskola szoros lesz, mert csak öt hónap áll rendelkezésre. Addig semmilyen szabadság nincs, - eltávozás vagy kimenő a tanulmányi eredményektől függ. Én nagyon könnyen tanultam. Meghallgattam az előadást, elolvastam hozzá az irodalmat, nekem az elég volt. A morzét úgy gyakoroltam, hogy amikor istállóőr voltam, a lovak nevét sorba lemorzéztam. Jobban ment, mint az adó-vevővel. De sokan voltak közöttünk, akik takarodó után felmentek a tanterembe tanulni. Nekem mindegyik tantárgy nagyon tetszett, főleg a harcászat, felderítés. Lamos főhadnagy mindig azt mondta, hogy egy felderítő járőrparancsnoknak annyit kell tudnia, mint más alakulatnál egy szakaszparancsnoknak. Mert előfordul, hogy egy felderítő járőrnek 15-20 sőt 25 kilométerre is előre kell mennie. És pontos adatokat kell küldeni a főcsapatnak. Lassan oda fejlődtem, hogy osztályelső lettem. Állandó kimaradásom volt és minden héten hazajöhettem volna eltávozásra. Azért nem vettem igénybe, mert nem volt pénzem az útiköltségre, és otthon sem tudtak adni. A tanárok pár hét után csak akkor kérdeztek, amikor már senki sem tudott felelni. A velembeliek tiszteltek érte, de a tisztesek, a szakaszvezetők, akiknek a tudása odáig terjedt, hogy az újoncokkal kitoljanak, itt szégyellték magukat előttünk. Mert rajtam kívül voltak még okos gyerekek. Főcén Jóska, Török Sanyi, voltunk vagy nyolcán kiváló tanulók. Például a hadsereg szervezést úgy megtanultuk, hogy még most is hiánytalanul elmondom. No nem a mostanit. Három hónap után már kijártunk a terepre, hogy amit a tanteremben tanultunk, azt át25
