Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XV. rész. Útban hazafelé ... útban a fogság felé
XV. rész Útban hazafelé ......útban a fogság felé M ikor visszaértünk, két napot még a keleti Beszkidekben töltöttünk. Hirtelen jött a parancs, hogy fokozatosan fel kell adni Kárpátalját. Összepakoltunk és otthagytuk állásainkat, gyalogmenetben megindultunk a Felvidéken keresztül Érsekújvárnak. Nem volt valami rózsás utazás. Sokszor eláztunk a decemberi esőzések miatt, mire 1944. december 9-én megérkeztünk Érsekújvárra, ugyanabba az öreg lovassági laktanyába, ahonnét valamikor nyáron, aratás alatt kivezettük a lovainkat az állomásra, hogy bevagonírozzunk. Csak akkor lepődtünk meg, mikor az őrkapuban Árpádsávos katonák voltak szolgálatban. Délután értünk oda, a lovainknak csak másnap tudtak takarmányt adni. Mikor a lovakat elrendeztünk, felmentünk a szobákban, ágy már nem volt egy sem. Szalma volt leterítve ágy helyett, de az olyan volt, mint a szecska és teljesen fekete a sártól. Tele volt tetűvel, még egy órát sem volt képes pihenni az ember a sok terűtől, pedig magunknak is volt. Egész éjjel a pádon, meg az asztalon aludtunk, a többség meg lement az istállóba aludni. Vacsora nem volt. Reggel tudtuk meg, hogy a laktanya gyűjtőhely lett. Volt vagy 3000 ember, az akkori honvédségnek minden fegyverneméből. Civilek is voltak. Az élelmezés reggel bab, délben lencse, este szárított káposzta. Másnap értesültünk arról, hogy az oroszok már bekerítették Pestet, sőt Dunaföldvárnál átkeltek a Dunán, és Fehérvárt ostromolták. A laktanya parancsnoka vitéz Kuti István százados volt - jó széles Árpádsáv volt a karján - meg egy Nyilasi nevezetű szakaszvezető, ezek ketten voltak a laktanya rémei,- korbáccsal jártak. December 10-én felsorakoztatták a laktanyát, rajtunk kívül. Először azt kérdezték tőlük.- Hol vannak a huszárok? A parancsnok mellett ott voltak a mi tisztjeink is, Nagy Kálmán századossal az élen. A 3000 emberből, talán 70 valahány fő jelentkezett, mint huszár. Közülük sokakkal valamikor együtt voltam. De voltak más csapattestől is. Nagy Kálmán százados megkérdezte tőlük, akarnak-e csatlakozni a huszárokhoz. Mindenki jelentkezett, de csak azért, hogy megszabaduljanak, attól az áldatlan állapottól. Mindjárt megkezdődött az összeírás és a beosztás. A többinek oszoljt vezényeltek. Attól a naptól fogva már más étkezést kaptunk, valamennyi húst is adtak, és a saját kondér- jainkban főztek a szakácsok. December 12-én tiszta új ruhát is hoztak, meg csizmát. A másik gépkocsi pedig fegyvereket, amiből mindenki azt választotta, amelyiket akarta. Kapunk lovat is, már akinek jutott. Még egy napig voltunk Érsekújváron, majd december 14-én, reggel megint megindultunk lóháton Komárom, illetve Győr irányába. Ácsnál aztán letértünk a Veszprém felé vezető útra. Estére érkeztünk meg Ravazdra. Ott beszállásoltunk, akinek nem jutott ló, azt gépkocsival szállították. Innen, Zircen keresztül lementünk Ujdörögd pusztára, ez megint két napi utat vett igénybe. Fabarakkokban szállásoltunk, a borzasztó hidegben. Volt egy benzines hordóból átalakított kályhánk, de tüzelőt szerezni kellett. A háború kitörése előtt hadapród iskola működött itt, a Zalahalápi és Nyírádi hegyek között. A lovainknak téglaépület volt az 222
