Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XIV. rész. Újra a fronton
ságos az út, de valami már nem tetszett nekem. Észrevettem, hogy az alakulatok déli irányban vonulnak. Útközben a Pistivel azért megkonzultáltuk az utat, azt mondta nekem:- Ide figyelj! Azért te talpraesett ember vagy!- Hidd el nekem, ezt a feladatot nem mindenki tudta volna elvégezni!- Pisti egyenlőre még nem fejeztük be. Ki tudja, hogy még mit hoz a holnap vagy a holnapután, a Beszkidek még messze van! Este megérkeztünk egy faluba, mi csak ketten voltunk, és mégis alig találtunk szállást. Nem akartak sehová beengedni, pedig mindenhol magyarok voltak, annyira zsúfolt volt a falu. A végén aztán mégis sikerült helyet találni. Visszafelé, amerre mentünk, a nehéz fegyverek zaja odahallatszott, de ez minket az utunkban nem zavart. Megvolt az öröm, amikor megérkeztünk. Egyenesen Nagy Kálmán századoshoz mentem.- Végre megjöttetek, mindnyájan izgultunk! - mondta a százados. - Hiszen már több, mint egy hete, hogy elmentetek. Átadtam a levelet, amit Erődi Harag Tamás százados küldött.- Látjátok, tudtam, hogy kit kell elküldeni! Este parancshirdetésnél dicséretben részesítettek. Kicsit örültem neki, hogy megdicsértek bennünket, bár különösebb harci tevékenységet nem végeztünk, de mégis nagy feladat volt. Szeptember és október hónapban Kárpátaljáról az összes zsidót elhurcolták. Akkor még nem tudtuk, hogy Auswitzba viszik őket, és milyen körülmények között. Akkor még nem gondoltuk, hogy pár hónap múlva minket is hasonló körülmények között fognak kísérni és vagonba rakni. És vannak olyanok, akik azt állítják, hogy Horthy nem volt antiszemita, meg az egész rendszer sem. Igaz, hogy néhány igen gazdag zsidónak sikerült megmenekülnie, mert azokat a Horthy és a környezete megmentette. De a szegényebb zsidók gázkamrában fejezték be az életüket. 221
