Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XII. rész - Bombázás Szlobinban
német SS-es barakot a földdel tették egyenlővé. Még az éjszaka folyamán, mikor a Dnyeper parton voltunk, egy galagonyabokor mellett álltam, egyszer csak észrevettem, hogy a bokor túloldalán áll valaki, nagyon vacogott a foga, szabályosan lehettet hallani, ahogy csattognak. Sötét volt, nem lehetett megállapítani, hogy ki áll a másik oldalon. Odaszóltam neki:- Na mi van veled, barátom? Be vagy szarva, hogy úgy csattognak a fogaid?- Nem félek, csak nagyon fázom! Akkor lepődtem meg, mikor megszólalt, mert megismertem a hangját. Többet nem szóltam neki, de ő sem. Gondoltam magamban, no ebből biztos tragédia lesz, de egy árva szót nem szólt, hogy letegeztem. Az őrnagy volt. Azért azt elhittem neki, hogy fázott, mert úgy ahogy volt az irodában, úgy köpeny nélkül futott ki a Dnyeper partra. Hiszen reggelre tele volt a mező zúzmarával, sőt vastagabb jég is volt. Vártam, hogy majd nappal meg fog szidni, de eltelt a nap és még csak meg sem említette. Pedig néhányszor találkoztunk napközben. Mikor bevonultunk, megkaptuk a reggelit, a csatlós vezetők ellátták a lovakat, mi pedig mentünk menteni. Nemcsak a katonákat, hanem a civil lakosságot is. Először a sebesülteket, de a halott katonákat is összehordtuk. A bombázás előtt a városban alig volt egy-két ház, ami le volt rombolva, most annál több. Két napi szívós munka után eltemettük a temérdek halottat. A sebesülteket Breszt-Litovszkba szállították. 205
