Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XIII. rész. Hazatérés
XIII. rész Hazatérés Október 10-én, délben berendeltek az őrnagy úrhoz. Azonnal mentem és jelentkeztem nála.- Tudja, hogy miért hivattam?- Nem tudom, őrnagy úr.- Hát azért hivattam, hogy megmondjam, megjött a váltása, meg azoknak is, akik 1941-ben jöttek ki. Szedje össze őket és menjen a Budai szakaszvezetőhöz, a menetlevelet megíratni! 56 fő jött, ebből 18 fő a váltás - tette hozzá. Nagyon megörültem, mikor megtudtam a hírt. Azonnal mentem újságolni a többieknek is. Nagy volt az öröm, azonnal nekifogott mindenki a készülődésnek. Mikor összeszedtem mind a 18 főt, elmentem az istállóba a Virradattól elbúcsúzni. Azt a lovat soha nem fogom elfelejteni, nem tudom, hogy kié lett, de azt gondolom, hogy nem közlegény kapta meg. Pakolás közben egyenként mentünk Budaihoz, az adatokat bediktálni. Eltelt vagy másfél óra, megint hivatott az őrnagy úr. Nem tudtam elgondolni, hogy miért hivat, hiszen már nemsokára indulni akartunk Baranovicsiba. Az őrnagy mindjárt azzal kezdte, hogy le van fújva a hazamenetelünk, mert a baranovicsi vasúti hidat a partizánok felrobbantották az éjjel. Minszk felé megint nem tudunk elmenni, ott meg a vasutat robbantották fel. Sok időbe telik, míg a pályát a roncsoktól megtisztítják, és a vonalat kijavítják. Tanácsolom, hogy maradjanak a századdal, amíg kedvező alkalom adódik, és akkor nyugodtan elindulhatnak haza. Megköszöntem az őrnagynak az információt, és azt mondtam neki:- Őrnagy úr! Én akkor is elmegyek.- Hova akar menni, amikor semmilyen járműre nincs lehetőség?- De én akkor is elmegyek, csak a menetlevelet kérem és útnak indulok. Nekem ebből a háborúból elegem van, és semmi értelmét nem látom. Odahaza sem úgy kezelik a katonát ahogy kellene, a frontról hazatérőt. Ezt én tapasztaltam, mikor hazamentem szabadságra. Vannak akik nem is tudják, hogy háború van.- Szakaszvezető maga úgy beszél, mint egy kommunista!- Egyelőre őrnagy úr, azt sem tudom, hogy mi az a kommunizmus.- Lazító, olyan mint maga! - mondta az őrnagy. Rendben van, megkapja a menetlevelet, de úgy sem fog hazakerülni! Akkor még nem gondoltam arra, hogy a minősítésembe azt írja, hogy sem szakaszparancsnoknak, sem helyettesnek, de még csak rajparancsnoknak sem alkalmas, kommunista beállítottságú. Az őrnagytól egyenesen a bajtársaimhoz mentem, és elmondtam nekik, hogy az őrnagy mit mondott.- Akkor mi lesz? - kérdezték. Mert már minden rendben volt, csak a három napi hideg élelem felvételezése hiányzott. Mondtam nekik, hogy azt csinálnak, amit akarnak, ha akarnak velem jönnek, ha nem, akkor 206
