Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

II. rész. A kiképzés

Egye meg a fene a szereléket, ha mindjárt a kosz meg a rozsda megesz mindent. Összenéztünk, mi történt ezzel a vaddisznóval. Mert ez ette a népet. Még a velebeliekkel is úgy beszélt, mint kanász a süldővel. Senkihez nem volt egy becsületes szava.- Mi van veled ? - kérdezte a tizedes tőle.- Gyere be a nyergesbe! Ott majd elmondom.

Különben ott szokta, szokták az újoncot megverni. Természetesen nem mindenki és nem mindenkit. Aki a kantinba tudott fizetni, azt nem bántották. Én soha senkinek nem fizettem. Mert nekem senki nem küldött 10-20 pengőt, meg nem is kértem. Mert nekem csak az volt, a 2 pengő zsold, abból pedig nem jutott. Azután erről a dologról nem beszéltünk, de a viselkedésében nagyon sok változás történt. Többet nem küldtek be senkit a nyergesbe. De a kitolásnak megtalálták a módját. Ami felett jobban elnéztek. Meg hogy ne legyen nyoma.

17