Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
II. rész. A kiképzés
Mikor felmentünk a körletbe, azt mondta:- A szobába! Most rendbe hozza a ruháját, a csizmáját, a sarkantyút meg a kardot. Mert a kihallgatásra kardot kell kötni. ( Idáig csak akkor kötöttünk kardot, mikor vasárnap misére mentünk.) A kihallgatáson pedig azt mondja, hogy főhadnagy úrnak alázatosan jelentem azért vagyok kihallgatásra rendelve, mert megvertem a Révész szakaszvezető urat.- De tizedes úr én nem vertem meg, csak a fejét bevertem a nyeregállványba.- Ne pofázzon! Azt fogja mondani, amit én mondtam. Értette?- Igen, értettem.- Különben a szakaszvezető úr is ott lesz. Az úgyis el fogja mondani a valóságot. 11 órakor jött a tizedes értem a szobába. Na hadd nézzem, hogy néz ki! Megnézett és azt mondta különb is lehetne. Ezzel megindultunk. Az iroda előtt volt a kihallgatás. Nem volt más csak a szolgálat, meg én rendelve. Én a legvégére álltam a bal szárnyán. A szakaszvezető is ott volt már. Tisztelegtem neki. Semmit nem szólt. Pár perc múlva megjött a szolgálatvezető törzsőrmester, megnézte a kihallgatást és ment jelenteni. A főhadnagy kijött, a törzsőrmester jelentette a létszámot. És a kihallgatás megkezdődött. Nem mondom rettentően izgultam mit fog mondani. Mikor odaért remegtek a lábaim, azután jelentettem:- Főhadnagy úr! Weisz Ferenc huszár, kihallgatásra vagyok rendelve, mert szombaton vacsora után Révész szakaszvezető úrnak belevertem a fejét a nyeregállványba.- Micsoda! Még a kalapod mozog a fogason , hogy felakasztottad. Akkor egy lépést hátralépett. És azt mondta:- Eljössz ide és megvered a szakaszvezetőt.- De főhadnagy úr! Én nem azért jöttem ide katonának, hogy üssenek, mint a kutyát. Undorítóbbat el sem tudok képzelni, mint mikor felnőtt embert megütnek. Meg tudom mutatni, hogy a felsőcombom, mind a kettő csupa hurka ahogy a szakaszvezető úr elverte nádvesszővel. Ezt még talán eltűrtem volna, de azt már nem tűröm el senkinek, hogy a szüléimét valaki ócsárolja. Az én szüleim főhadnagy úr, becsületes munkás emberek, az apám az első világháborúban 80 százalékos hadirokkant lett Isonzónál. Senkinek nincs joga becsmérelni.- Nem gondolod, hogy kicsit rebellis vagy? Erre a főhadnagy azt mondta:- A kihallgatással végeztem, a szakaszvezető itt marad, te pedig menj a helyedre!- Hová főhadnagy úr?- Miért, hogy hova? - kérdezte.- Azért mert én a fogdából jöttem.- Menj és végezd a munkádat a szakasznál - mondta a főhadnagy. Mikor az istállóba értem, nagyot néztek a bajtársaim. Éppen zabolás volt, de azért elárasztottak kérdésekkel. Mi van? Mit mondott a főhadnagy úr? Megbüntettek? Mikor visznek Fehérvárra? Megmondtam, hogy úgy néz ki, hogy nem fognak elvinni. Közbe kezdődött a zabolás és mindenkinek menni kellett a nyergesbe. Már feladtuk a lovaknak a zabot, mikor megjött Révész szakaszvezető. Különben zabolásnál beszélni nem szabadott. Ahogy az istállóba belépett, mindjárt elkezdte mondani Gróf tizedesnek: Miska a mai naptól engem nem érdekel semmi. Ha mindjárt a feje tetejére áll is minden. Úgy látszik ezután hangos kezét csókolómmal kell odavinni az újoncnak a reggelit. Újonc úr legyen szíves felkelni, itt a reggeli, tessék elfogyasztani! Nem úgy, mint mikor mi újoncok voltunk, hogy éjjelt-nappallá tettük, mindig dolgoztunk. 16
