Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

XII. rész - Heves harcok a Sztálin országút és vasútért

században, csak mire indulni kellett volna, eltűntek a laktanyából. Hoztak helyettük valahonnét egy tanárt vagy egy falusi jegyzőt, esetleg egy intézőt.

Az elosztást megcsinálták, de egyelőre mi nem kaptunk beosztást. Azt mondták, hogy még nem tudják mi lesz a sorsunk. így szolgálatot sem tartottunk. Január tizediké után egyre hidegebbek lettek, - 30, 35 fokot is mértek. Némelykor volt egy kiadós havazás is. Csak ott olyan nem volt, hogy szép csendesen esett a hó, ott mindig erős széllel jött és hordta. Közben egyre többen jöttek váltásra téli ruha és fegyver nélkül.

Mi nem az első vonalban voltunk. A huszárokat a Donnál felderítésre használták a Don túloldalán. Közvetlenül a Donnál védett a 22-es gyalogezred, mellette délre a 14-es gyalogezred, északra az 52-dik, majd a 47-dik és a 17-dik gyalogezred, a legvégén a 3-dik gyalogezred. Ezek mind a harmadik szombathelyi hadtest kötelékébe tartoztak. Azután már németek voltak. A mi hadosztályunk Oszkinóban tartózkodott Ginszki Oszkár parancsnoksága alatt. Valahogy a helyzet, a légkör igen rossz volt, pedig az arcvonalon napok óta nem történt semmi. Közben a felderítés a Don túloldalán csapatösszevonásokról adott jelentést. De a mi oldalunkon semminemű mozgolódás nem volt.

Ma sem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért kellett ekkora emberáldozatot és anyag áldozatot hozni, amikor Magyarországot akkor semmilyen veszély nem fenyegette. Megint ránk erőszakoltak egy olyan békét, amit a magyar nép és a nemzet nem érdemelt meg. Még akkor sem, ha a magyar kormány a végsőkig kitartott a németek mellett. A legénység, akik a harcoknak nehezebb részeit élte át, már 42-ben világosan látta, hogy mi lesz a sorsa a második magyar hadseregnek. A hadosztályoknak egyetlen egy páncélelhárító lövegje volt, a gyalogezrednek nagyon széles, 10-12 kilométeres sávot kellett védeni. Nem volt hátul semmilyen bevethető tartalék, ami a betörést el tudta volna reteszelni, 100 főnek csak 25-30 ismétlő puskát tudtak adni. Mire hátul összeszedték azt sok fegyvertelen embert, akiket váltásra és pótlásra kihoztak, addigra már az ellenség mélyen behatolt a magyar állások mögé. És a hatalmas ék elindult, az egyik jobbra, a másik balra. Az egyik, a 20-dik hadosztály tüzérségét támadta oldalba. A másik, a 7-dik hadosztályt támadta január 14-én, és a mi hadosztályunkat, a komáromi 6-dik hadosztályt.

3. Heves harcok a Sztálin országút és a vasútért

Az oroszoknak fontos volt, hogy ezt a hadműveletet végrehajtsák. Ez a vasútvonal kötötte össze Moszkvát Ukrajnával Osztragoszkán keresztül. Hajói emlékszem január 12-én kezdték meg a támadást Urivnál. De mi csak 14-én csütörtökön délben hallottuk a hírt. Ádáz harc kezdődött és az időjárás is tovább romlott. - 20° - ról egyszerre - 30° alá süllyedt a hőmérő higanyszála, és ezt még betetézte, hogy a szél elkezdte hordani az apró havat. Minket csak 14-én riadóztattak. Ekkorra a soproni negyedik gyalogezred és a tizennegyedik egri gyalogezred már felmorzsolódott, csak a második és a harmadik zászlóalj ütközött meg az ellenséggel. Az első zászlóalj még teljes épségben volt. Január 15-én pénteken az egész harmadik hadtestet átadták a hetedik német hadtestnek. A havat állandóan hordta a szél, betakart bennünket azzal az apró porhóval. Tár cserénél lábbal rugdaltuk a zárdugattyút, mert befagyott. Másnapra megsemmisült a 22. gyalog160