Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XI. rész. A harcok sűrűjében
véd volt, civilben önző, az embereket zsarolta, itt is azt csinálta. Legényével úgy bánt, mint más a kutyájával sem. A lovászt is mindig szekálta. Korábban már utaltam rá, hogy aki a pálinkáját odaadta neki, az mentesült minden alól. A szakaszban a tisztesek semmilyen szolgálatot nem adtak, mindent azoknak a közlegényeknek kellett elvégezni, akik nem tudtak pálinkát adni. Amikor a szakaszt átvettem megmondtam, hogy egyelőre minden marad úgy, ahogy idáig volt. Pár nap múlva hallom, hogy zabolás és lóápolás közben a honvédek egymásnak panaszkodnak, hogy mióta nem aludtak egy éjszakát sem. Megkérdeztem a Tóth Ferit, aki nekem újoncom volt, hogy mi van itt. Természetesen félre hívtam, hogy más ne hallja, amit mi beszélünk. Mikor félrehívtam, mindent elmondott töviről-hegyire.- A hadnagynak nem jelentették? - kérdeztem tőle.- De jelentettük. De annak is mi ittuk meg a levét.- Jól van, Feri. Senkinek ne szólj, hogy mit beszéltünk. Egy jó óra múlva szóltam Kalmár Géza tizedesnek, különben O is óvári volt, jól ismertük egymást.- Géza! Hogy megy itt a szolgálatvezetés nálatok? - kérdeztem.- Van neked valami jegyzet vagy napló a szolgálatról? Elővett egy noteszt és mutatta:- Idenézz, itt minden vezetve van!- Hadd nézzem! Mert én úgy látom, hogy te sem ismered ki rajta magadat. Ezzel átvettem a noteszt, megnéztem, mondtam neki:- Géza ne haragudj, nyolc gimnázium kevés ahhoz, hogy ezen az íráson eligazodjon valaki. Nem csodálom, hogy a szakasz panaszkodik a rendszertelen szolgálatért. A mai naptól én vezetem a szolgálatot - mondtam neki. Láttam a tizedesen, hogy valami nem tetszett, de nem szólt. Délben összehívtam a szakaszt és elmondtam nekik, hogy mit tapasztaltam.- Ne zúgolódjon senki, ha most kétszer lesz szolgálatban, de a jövőben minden rendben lesz, ezt megígérem. A közlegények meg is értették, de a tisztesek bizony megjegyzéseket tettek, mikor azt mondtam:- Mindenki, aki a szakaszhoz tartozik, szolgálatot fog teljesíteni, még a hadnagy úr is. Ettől az időtől kezdve már nem voltam népszerű. Főleg a hadnagy úr volt felháborodva, hogy milyen jogon osztom be szolgálatba. Mondtam neki, hogy a szolgálati szabályzat szerint. Ha a hadnagy úr nem hiszi el, itt van. Tessék, el lehet olvasni!- De én mióta itt vagyok, még egyszer sem voltam szolgálatban.- Tudom hadnagy úr. De most lesz. Én magamat is ki fogom írni, amikor rám kerül a sor. Mikor Berczeli vagy Schneider zászlósokkal voltam, ezen soha nem volt vita. Mindenki tette azt, amit kellett. Csak ez a nyavalyás ügyvéd volt ilyen. A hadnagynak az a rossz szokása volt, ha parancsot kapott, soha nem ismertette a feladatot, pedig ezt a szolgálati szabályzat előírta. Egy-két nap múlva reggeli után kiadta a parancsot:- Nyergeink Én nem kérdeztem tőle, hogy hová megyünk, csak annyit mondott, hogy ma az egész század együtt lesz. 150
