Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XI. rész. A harcok sűrűjében
XI. rész A harcok sűrűjében... Úgy 1942. szeptember elején hivatott az őrnagy. Mikor jelentkeztem nála, azt mondta, hogy ebéd után el kell menni Satriscsit felderíteni. Mondtam az őrnagynak:- Bocsánat én hajnalban voltam Alexandrovkán, nem régen jöttünk meg.- Igaz, elfelejtettem. Bocsánat! Melyik szakasz a soros?- A negyedik - mondtam.- Akkor küldje ide a Takács szakaszvezetőt. Ahogy elindultam a körletbe, az úton találkoztam a szakaszvezetővel.- Légy szíves menj az őrnagy úrhoz! - mondtam neki.- Mit akar?- Majd megmondja - és mindjárt ment is. Nem telt el fél óra és a szakasz elindult. Este hét óra tájban megjöttek. Két súlyos sebesültjük és egy halottjuk volt, a Takács. Kezdték vizsgálni, hogy mi történt és hogyan halt meg a szakaszvezető, de nem tudták kinyomozni. Mert még a rajparancsnokok sem mondták el az igazat. A ruszinokat, meg a románokat gyanúsították, hogy azok lőtték agyon. De konkrétan nem tudták bebizonyítani. Tény, hogy a szakasz, mielőtt Satristyibe ért volna, egy fenyves erdőnél tűzharcba keveredett az oroszokkal. Különben nem csak a ruszinok, meg a románok haragudtak Takácsra, hanem a magyarok is, de még a rajparancsnokok sem szívlelték. Szerzett magának érdemet, hiszen azért jött ki önként. Kapott egy kisezüstöt és melléje egy nyírfa keresztet sisakkal és bevonult abba az ezredbe, amelyik ott állomásozott a főtéren nyírfakerítéssel bekerítve. Ahogy a Takácsot eltemettük, negyedik nap este, Puszter Matyi tizedes meghozta a vacsorát és híreket is hozott. Azt mondta, hogy Rigó Dezső szakaszvezetőt a negyedik szakaszhoz, Puszta szakaszvezetőt a század törzshöz, engem pedig a második szakaszhoz helyeztek.- Mi ez a keveredés? - kérdeztem a Matyitől.- Mert ott igen sok baj van, s nekem kell rendet teremteni. Ettől én nyugodtan megvacsoráztam. Egyszer csak lejött a szakaszhoz Schneider Pali.- Tudod miért jöttem?- Nem tudom, de sejtem.- Azért jöttem, hogy megmondjam a mai napon elválunk. Neked át kell menned a második szakaszhoz Hetesi hadnagy úrhoz.- Nagyon sajnálom! - mondtam a zászlósnak. 1939-től kevés kitérővel együtt voltunk, soha meg nem bántottuk egymást. Igaz egy században maradunk, de lesz, hogy két hétig sem találkozunk. Ez könnyen előfordul, mert nálunk a század ritkán megy együtt bevetésre. Vacsora után elmentem megkeresni a hadnagyot, hogy jelentkezzek nála. Nagyon hidegen fogadott. Nem is alakult ki köztünk soha sem bajtársiasság, sem pedig barátság. Buta gőgös ügy149
