Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
II. rész. A kiképzés
II. rész A kiképzés Február 3-án reggel öt órakor volt az ébresztő. Mindenki mint a villám felugrott és a nadrágot meg a bakancsot felhúzta. Ing nélkül mentünk a mosdóvályuhoz, amelyből csak hidegvíz folyt. Derékig megmosakodtunk, az ágyunkat megcsináltuk és fél hatkor már mentünk is le az istállóba. Ott mindenkinek adtak két szalma kosarat, abba belemértek egy katonacsésze zabot és mindenkit odaállítottak két ló farához, és parancsra a két lónak a kagylójába beletöltöttük, de nem ment az olyan simán. Előtte a lovak elkezdtek toporogni, mi bizony féltünk egy kicsit. Volt köztünk igen sok, aki addig csak az utcán látott lovat. Mikor a zabot megkaptuk, mind a két lónak fogni kellett a kötőfékét, hogy a zabot nehogy kiszórják. Az öreg huszárok, amíg mi a lovakat fogtuk, minden ló farához kirakták a széna-porciót. Ezt is parancsra kapták meg a lovak. Zabolás után megmutatták az öreg huszárok hogyan kell jó kemény szalmacsutakot csinálni. Ezzel a csutakkal mindenki azt a lovat, amelyiket megetetett, lecsutakolt, lekefélt. De az öreghuszárok egy lovat sem pucoltak. Zabolás után mind eltűntek, csak Gróf tizedes maradt az istállóban. Fél hétkor vederből megitattunk. Háromnegyed hétkor sorakozó volt reggelire. A patamosóba volt a csészetartó. A folyosón a konyha előtti kondérból osztották a reggelit meg hozzá a tejeskávét. Csak az volt a baj, hogy reggel nem mondták, hogy kenyeret azt mindenki vegyen magához, mert a szobába már nem mehetünk fel, így csak úgy üresen megittuk azt a három deci kávét. Aztán délig semmi. Reggeli után félnyolckor megkezdődött a foglalkozás. Kivezettek egy Selyem nevű, nagyon szép szürkésderes lovat és az öreghuszárok megmutatták, hogyan kell nyergelni. 10 óráig ezt gyakoroltuk. Minden raj külön, egy másik lovon. Mindenkinek egyszer fel kellett nyergelni. Aki ezzel végzett, annak ki kellett kefélni azt a két lovat, amit reggel megzabolt. Mindenkinek külön volt keféje és vakarája, ezt a felszereléssel együtt kaptuk. Csak az volt a baj, hogy az öreghuszárok hol az egyikét lopták el, hol a másikét, hogy aztán eladják az újoncoknak. Abból csináltak pár fillér pluszpénzt. Fél tizenkettőkor kezdődött a zabolás. Pontosan 12 órakor az ebéd szakaszonként. Minden nap másik szakasz volt az első. Délbe se mehettünk fel a szobába. Egésznapi étkezés a ló faránál a kövönrúgom történt. Pedig a századnak volt egy igen szép étkezdéje, nemzeti színnel szegélyezett abroszokkal leterítve. De oda csak takarítani jártunk, össze-vissza kétszer ebédeztünk ott, először amikor az eskütétel volt, másodszor pedig az ezred ünnepén, június 17-én. De nem is volt rá mód, mert a mi katonaidőnk csupán mozgósítással telt el. Ebéd után megitattunk és máris mentünk gyalog kiképzésre. Először csak a laktanya körül majd később a gyakorlótérre, ahol csak az alaki kiképzést gyakoroltuk azután a fegyverfogásokat. Ezzel nekünk sok bajunk volt, mert a leventéknél mi a gyalogsági fegyverfogást tanultuk, itt meg karabély fogásokat kellett tanulni, mert nekünk karabélyunk volt. Mindennap ugyanúgy. 5-én aztán reggel jött Abonyi János törzsőrmester és megtörtént a lovak elosztása. Ebben az istállóban mind sárga lovak voltak. Mindenkinek fel kellett sorakozni az istállóplatzon és a törzsőrmester megkérdezte ki ült már lovon. Egy fő jelentkezett. 13
