Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő

- Ide magukhoz - mondta oroszul. Ki a parancsnok? Ki tud oroszul?- Én vagyok a parancsnok. Oroszul is tudok - mondtam neki. Nos akkor mi az óhaja? Fiatal húsz éves lány volt, de nem engedtük a védőkörletnél tovább. Elmondta, hogy a pa­rancsnok küldte, tudják, hogy nem régen váltottuk le a németeket. Azt üzente a parancsnoka, hogy a faluban senkit se bántsunk. Maradjunk nyugodtan, nekünk semmi bántódásunk nem lesz. Kérdeztük tőle, hogy hol van a parancsnoka. Török Sanyi itt akarta fogni. Mondtam a Sanyinak, ezt nem tehetjük. Amíg mi vitatkoztunk, a lány megsejtett valamit, mert tőlem azt kérdezte, hogy mi van, baj van? Mondtam neki, hogy nincs semmi baj, maga visszamegy oda ahonnét jött és megmondja a parancsnokának, hogy mindent megértettünk és aszerint fogunk cselekedni. Azután meghívtuk a bunkerba vendégségbe, hisz volt miből, mert amikor eljöttünk két napi élelmet vételeztünk, meg akkor kaptuk meg a postát, emlékszem 28 darab tábori lapot kaptam és 4 csomagot. Minden csomagban ott volt a kétdecis lapos üveg, ez minden csomagba benne volt, mintha otthon összebeszéltek volna. Határozottan csinos lány volt, de ami minket érdekelt volna, azt nem volt hajlandó megmondani. Voltak akik szexuális cselekedetre is gon­doltak, de én meg Török Sanyi is azt mondtuk, hogy erről szó sem lehet, mert ennek igen nagy lenne az ára. Körülbelül egy órát volt ott nálunk, de arra vigyáztunk, hogy a védőkörletből ne sokat lásson. Azzal engedtem el, hogy mondja meg a parancsnokának, nem lesz semmi problé­ma. Kezet fogtunk vele és útnak engedtük. Soha nem tudtuk meg, hogy honnét jött. Öt napot töltöttünk Csikovkán, nekünk a hajunk szála sem görbült meg, sőt a lakosság ellátott bennünket tojással, és tejfélével, mert itt a német beszolgáltatás még nem érvényesült. Egyszerűen jól éreztük magunkat. Ötödik nap ismét németek váltottak le minket, megint egy szakaszra való jött, egy fiatal, borzasztó nagyképű őrmester parancsnoksága alatt. Elmondtam neki, hogy öt nap alatt semmi bajunk nem történt. Azt a németeknek nem mondtam meg, hogy a falubeli asszonyok egy időre megszabadítottak bennünket a tervektől, mert kifőzték a ruháinkat. Azok átvették az őrséget, mi pedig összepakoltunk, felnyergeltünk, és szép csendesen visszamentünk Hutor Mihajlovszkiba. Hajnal négy órakor riadó! Nem tudtuk elgondolni, hogy mi az ördög történt, mikor már két hete semmi különösebb nem volt. De igen sürgős volt a dolog, mert azt mondták, hogy Csikov­kán megtámadták az őrséget. Siettünk, azt lehet mondani, hogy az öt kilométert majdnem végig vágtában tettük meg. Mire megérkeztünk, már néma csend volt, a lövészárokban két német halott. A bunkerben négy darab kenyérzsák, egy-két sisak meg puska volt, a telefon összetörve, a kábelek elszaggatva. Ezen kívül semmi más. Arra gondoltunk, hogy az oroszok meglepték az őrséget, és a két halott kivételével szabályo­san elvitték őket. Azt nem tudtuk, hogy az oroszok milyen erővel támadtak. Török Sanyinak és nekem is eszünkbe jutott, hogy milyen szerencsénk volt, hogy minket nem támadtak meg. Ugyanis a németek húszán voltak, és mégsem tudták magukat megvédeni. Mikor mindent átnéztünk, Bagoly Csöpi szakasza egy napig ottmaradt, mi meg visszaértünk Hutor Mihajlovsz- kira. Pár napig néma csend uralkodott a környéken, amit néha-néha egy-egy puskalövés vagy egy géppuskasorozat zavart meg. Ez minket már nem nagyon zavart, már megszoktuk. Közben leváltották Bauman ezredparancsnokot, Tímár Kálmán, 63 éves állományon kívüli ezredes vette át a parancsnokságot. Lassan kezdték feltölteni az ezredeket, köztük a miénket is. Kaptunk 97 főt, meg lovat. így megint teljes lett a létszám, pár nap múlva kijött a negyedik, 126

Next

/
Thumbnails
Contents