Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Az eselheidei táborban
A váltás gyorsan ment, mert könnyű páncélossal vitték őrségbe a skót katonákat. A tábor bejárata mellett, de még kívül, olyan betongödrök voltak, amelyekben sem ülni, sem állni nem lehetett, csak guggolni. Tetejükön vasrács volt, amelyet lakattal lehetett lezárni. Ha valaki megszökött ide zárták, ahol sem enni, sem inni nem kapott. Amikor az őrségnek eszébe jutott, kiengedték. Volt, aki csak egy órát, de volt olyan is, aki egy napot töltött ebben a börtönben. Az sem számított, hogy esik az eső vagy hideg van. Aki megszökött azért imádkozott, hogy ide ne kerüljön. Lassan rájövünk, hogy sokkal rosszabb helyzetbejutottunk, mint amilyenben Bocholtban voltunk. Tiszti étkezde nincs. A koszt csapnivalóan rossz. Reggeli feketekávé, olyan, mint valami sötétszínű rossz, meleg víz. Ebéd kétféle, egyik nap tejleves, tej és tészta csak mutatóba van benne, másik nap rendes leves ugyanolyan gyenge. A vacsora hasonló. Az élelmezés általában annyira gyatra, hogy ha két hónapig így tart, kinyithatják a kapukat, nem megy el senki, annyira legyengülünk. A kezdeti rendetlenségben megkezdődik a rendcsinálás. Az eddigi zászlóalj és század kötelékeket megváltoztatják, 31 8 fős munkaszázadokat létesítenek. A mi századunk parancsnoka Lányi százados lett. Zákonyi és Zsigó hadnagyok, a volt századparancsnokok szakaszparancsnokok lettek. Az első századhoz kerültem írnoknak. Először azt hittem, nem sok dolgom lesz, de később kiderült, hogy elég sok mindent kell csinálnom. Hírek, jók, rosszak egymás után jönnek, mennek. Állítólag a leventéknél kihirdették, hogy március 15-én indulnak haza. - Hihetetlen! - nem is lett belőle semmi: - A leventék nagy csomagot kaptak a vöröskereszttől. Állítólag mi kapjuk a cigarettát, körülbelül 20 darabot. De jó lenne! Ez meg a zsold lehetővé tenné, hogy valami civilruhát szerezzek és megszökjek. Az is jó lenne, ha kihelyeznék valahová a századot, ahonnan könnyebben lehetne elszökni. Sajnos csak maradunk a zsúfolt barakkokban, a csupasz, homokos táborban, amelyet erős lámpák és őrtornyok vesznek körül. A kevés kajától szinte szédeleg az ember. Csak valami járvány ne legyen, mert akkor nem megyünk haza, hanem valamennyien itt pusztulunk. Azután megérkeznek a vöröskeresztes lapok. Szinte újjászületik, 53
