Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Az eselheidei táborban

aki ilyet kap, pedig csak annyi van rajtuk, hogy jól vagyunk, várjuk hazaérkezésedet. - Viszont még inkább letargiába esik, aki nem kap semmit. Én sem kaptam egyetlen sort sem. Megváltozik ilyenkor az ember. Mogorva, szótlan, embergyűlölő lesz. A legjobb barátjába beleszúrná a kést, mert már a harmadik lapot kapja, ő meg még egyet sem kapott. A legkülönbözőbb gondolatok kergetik egymást az ember fejében. Leginkább az erősödik meg benne, hogy amint lehet, meg kell szökni.

Márciusban megjött a szép idő. Nyolcadikén és kilencedikén a ragyogó napsütés kicsalogatta a szabadba az embereket. Valósággal nyüzsög a tabor a déli napsütésben. A jó idő megnövelte a szökések számát. Egyik nap a szökni akarók közül egy honvédet agyonlőttek a skótok a drótkerítés mellett. Naplómba a következő sorok kerültek: „Szombaton temették a tragikus sorsú bajtársat. Egyszerű a temetés, de megrázó. A szívbemarkoló „Circum dederunt me..." hangjai szinte döbbenetes erővel ragadták meg a körülálló hadifoglyok megkérgesedett szívét. O már nem fog hazatérni! Ő már nem fog a viszontlátás örömébe részesülni! Csak ennyit ér a hadifogoly élete. Lecsap az őrködő skót katona golyója az őrtoronyból és nincs többé, vége. Hiába várják otthon. O már soha nem fog megérkezni.

Ez a tragédia megakasztotta a szökéseket. Sokan lemondtak róla. így Zsigó hadnagy is lemondott róla, árulja a civil ruháját. Kár, hogy nekem nem jó.

Mindezek ellenére sokan foglalkoznak a szökés gondolatával. Czuczor és Horváth hadapródok is elindultak haza, azaz megszöktek. Annyira titokban tartották tervüket, hogy mi sem tudtunk semmit róla.

Én is megkezdtem a készülődést. Elegáns, új félcipőmet eladtam és még néhány holmit, hogy legyen pénzem az útra. Barna pokrócból csináltattam a szabókkal egy zakót, ami alá felvehettem a magyar katonai zubbonyt. Amikor az angolok a német készletekből ruhát osztottak, igényeltem egy vadonatúj „helferin" köpenyt, így lassan összegyűlt az, amire szükségem volt.

Madarász Tibor barátommal főztük ki a szökési tervet. Először a környékről készítettünk tervrajzot. Olyan hadifoglyoktól kaptuk az ^ információt, akik gyakran jártak a táboron kívül. Azután az útvona54