Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Hof Hauberg, a drót nélküli fogolytábor
agyon az időt a legénység, de rövidesen ezt is betiltották, mert letaposták a kastély melletti rét füvét. - Most tényleg időmilliomosok voltunk. Egész nap römiztünk, persze nem pénzben, de mit is ér itt a pénz. Naplómba a következő sorok kerültek: „Még alig három napja vagyunk a fogolytáborban, amely be sincs kerítve, és színét sem látjuk az angol katonáknak, mégis az elfoglaltság hiánya súlyos teherként nehezedik ránk. Mi lehet az igazi fogolytáborban, a szöges drótkerítés mögött, ha itt ilyen kilátástalan, vigasztalan a helyzet? - Aztán a honvágy marcangolja az embert, ami kívülről nem látszik, annál fájdalmasabb belülről." Most az a hír járja, hogy két hétig kell itt maradnunk, utána megyünk haza. - Mondanom sem kell, hogy a két hétből három és fél hónap lett, és akkor sem hazamentünk, hanem a szögesdrót mögé kerültünk. A zsúfoltság következtében rettentően elszaporodtak a tetvek. Hiába próbáltuk irtani őket, mindig több lett belőlük. Volt olyan katonám, a Takács Jóska, akinek a zubbonya gallérjának a hajtókája alatt annyi volt a tetű, hogy fehérlett a keki szövet tőlük. Már nem is törődött vele senki, mert ha egész nap ezeket a „kedves jószágokat" szedegette valaki, akkor sem tudta őket kiirtani. Végre jöttek a német szanitécek és az egész tábort, minden szalmát, fekhelyet, ruhát és minden embert befújtak „tetűporral" - ahogy ott nevezték, - azaz DDT-vel. Az első napon az egész tábor káromkodott, mert úgy megzavarodtak a tetvek, hogy állandóan mozogtak. Nem ért semmit ez a tetűpor. Még több lett tőle a tetű - mondták igen sokan. Csak két nap után vettük észre, hogy úgy eltűntek a tetvek mintha a föld nyelte volna el őket. így egy kicsit megnyugodtunk. Két hét múlva, amikor megismételték az irtást, már örömmel fogadtuk a német egészségügyieket. Utána úgy eltűntek ezek a rusnya férgek, hogy többé eggyel sem találkoztunk. Kiderült, hogy nem voltunk ugyan drót mögött, de a körletet nem lehetett elhagyni. Csak zárt alakulat közlekedhetett az utakon. Ezért rendszerint ebéd után sorakoztattam azokat a katonákat a századunkból, akik fürödni akartak a tengerben. Kimentünk a tengerpartra, megfürödtünk, aztán vissza Hof Haubergbe. 23
