Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Hof Hauberg, a drót nélküli fogolytábor
Az első alkalommal éppen dagálykor értünk a tengerparton emelt töltésre. Csodálatos látvány tárult alföldi katonáink elé. - Ameddig a szem ellát mindenütt víz, víz. Szinte kidomborodik a szürke víztömeg a távolban. Északra egy folyó, az Eider folyó torkolata látszik. Bóják jelzik a hajók útját, amelyek lassan, csendesen úsznak felfelé a folyón. Tőle északra egy félsziget látszik. A víz nem mély, mindössze egy méter lehet. Nyugodtan füröd- het az is, aki nem tud úszni. Szépen megfürdik mindenki, csak Tanács jóska nem. Nem is csodálom, mert az egész teste fel van vakarva a tetvek miatt. A társai összebeszélnek, valahogy meg kellene füröszteni. A végén „véletlenül" belelökik a vízbe. Iszonyú ordítás. A sós víz rettentően csípi a kivakart bőrt. Kiugrik a vízből, megfékezhetetlen dühvei rohan a társaira. Bizony nagy verekedés lenne, de a tettesek a vízbe menekülnek, oda már nincs kedve utánuk menni. Kár, hogy nincs édesvíz a közelben, hogy lemoshatná magát. De valahogy ez a vízbelökés használt Jóskának, mert a búskomorság, amely eddig hatalmába kerítette, megszűnt és legközelebb már maga ment be a vízbe és a sok karcolás eltűnt a testéről. A következő alkalommal apálykor érkeztünk a partra. Csodálkozva néztünk körül a töltésen. Eltűnt a tenger. Itt lapos part van és apálykor a víz visszahúzódik a parttól két-három kilométer távolságra. Csak az Eider torkolatánál van víz. Ahol mi fürödni szoktunk, csak a tengerfenék mélyedéseiben maradt meg a víz. Ezekben a pocsolyákban tengeri állatokat: medúzákat, kagylókat, apró tengeri halakat, tengeri sünöket, tengeri csillagokat nézegettünk. Katonáim mindjárt el is nevezték a medúzákat „takonyállatnak", mert gyakran találtunk a tengerfenék homokján egy-egy alaktalan, kocsonyás valamit. Ha vízbe tettük, azonnal kiderült, hogy medúza. A parttól távolabb derékig érő gumicsizmában láttunk egy halászt. Nézték a katonák, mit is csinál. Valaki elkiáltotta:- Nézzétek azt a pofát, vasvillával szurkálja a vizet! Kitört a nevetés. Aztán kiderült, hogy nem is nevetni való, amit csinál. Szigonnyal szurkálta a vizet, mert a nagyobb és mélyebb pocsolyákba visszahúzódtak a lepényhalak és szigonnyal ki lehetett 24
