Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

XII. Terézia megítélése a kortársak körében

Teréz — szerinte meg nem érdemelt — szerencséjével kapcsolatban. Hiszen joggal tehette föl a kérdést: „Hogyan tehetett egy ilyen asszony ilyen férjre szert?" Vachottné Csapó Máriának - aki minden, Teréz iránt érzett rokonszenve mellett is érezhette szíve legmélyén, hogy korán elhunyt barátnője és rokona bizony a sors különös kegyeltje volt, amely talán érdemein felül jutalmazta meg őt, amikor Kossuthot juttatta neki — erre is volt kész válasza. „Azért áldotta meg őt úgy az Isten, hogy férje Kossuth Lajos lőn — idézte a szintén Győr megyéből származó Székács Józsefné szavait —, mivel gyermeki kötelességeit egykor oly szent hűséggel és önfeláldozókig töltötte be édes anyja beteg ágya mellett."

362 Kossuth — Terézia számtalan rossz tulajdonsága és környezete számára szinte elviselheteden természete ellenére -, igazán szerette feleségét. Bár Kossuth magánéletéről, így nejéhez fűződő érzelmeiről is kevés használhatóadat áll rendelkezésünkre, Terézhez fűződő érzéseiről mindennél többet árulnak el fönnmaradt levelei. Ezekből a levelekből arra következtethetünk, hogy kettőjüket mély érzelmeken alapuló, igazi szerelem kapcsolta össze. Házasságuk kétségkívül szerelmi házasság volt.

363 Kossuth leveleiből őszinte, nehezen megjátszható szeretet sugárzik felesége felé.

364 1845 őszén Fiuméből írott levelében például „lelke angyalának" nevezi Terézt. „Midőn Tőled távol vagyok — vall a távolból forró szerelmet neki -, kétszeresen érzem, mily kimondhatatlanul szeretlek."

365 Házasságának harmadik évében, 1844 augusztusában Wesselényi Miklósnak lelkendezve írja meg, hogy otthon, családja körében, mennyire megtalálta boldogságát: „Megszökném elátkozott egzisztenciámtól, ha kedves, jó nőm angyali kedélye nem vidámítana munka s kín közben... Csak házi boldogságomban ne bántana a Fátum. Örömeim gyérek az életben, családom körén kívül, mert ebben árnyéktalanul boldog vagyok."

366 1845 augusztusában írott levelében pedig többször „lelkem, angyalom"-nak, illetve „kedves Terézkém"-nek szólította feleségét, szeretettel becézgette, kedveskedő jelzőket, mély érzésekről tanúskodó szavakat használt. („Csókolom kis nagy [?] szemedet", „ölellek, csókollak milliószor, kedves jó Mucim" stb,) Ugyanez a hangvétel, a felesége iránti forró, túláradó szeretet jellemezte a szabadságharc idején írott leveleit is.

367 Amikor Kossuth felesége hosszú szenvedés után, 1865-ben, 48 éves korában, Olaszországban, mellrákban meghalt,

368 az idősödő politikus mélyen megrendült. Tanárky Gyula hiteles följegyzése szerint halála pillanatában „az Öreg ráborul, csókolgatja homlokát: meghal, meghalt, zokognak ő és fiai."

369 A genovai temetésen Vachottné, 1887.1. 77. Fazekas, 2004. 73.; vö. Rainer, 1995. 28. Sárváry, 1993. 44.; Fazekas, 2004. 73. Ujhely Géza: A Vukovár-fiumei vasút. Bp., 1907. 76. Idézi Kosáry, 2002. 199. H. K. G: A vőlegény: Kossuth Lajos. Magyar Nemzet, 1986. jan. 20. Fazekas, 2004. 73. Meszlényi Teréz 1865. szept. 1-én hunyt el, Torinóban. Tanárky Gyula naplója, 312. (1865. szeptember 1.)