Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XII. Terézia megítélése a kortársak körében
nagyravágyását, arisztokratikus önteltségét, másokkal szembeni bizalmatlanságát és hidegségét emelték ki, de egyesek fösvénységét, pénzsóvárságát is megemlítették, s azt, hogy a szerencsétleneken nem segített. 340 Legvisszataszítóbb tulajdonsága, amellyel illették, s ami miatt a magyar szabadság ügye és az emigránsok iránt rokonszenvet érző amerikaiak körében is ellenszenvessé vált, a magyar ügy nagy kárára, az feltűnő, Pulszkyné által is szított „pénzszomja" volt. 341 Altalános volt az a vélekedés, hogy ő Kossuth „rossz természete", s leginkább őt hibáztatták politikus férjének rossz döntései miatt. 342 A Kossuthtal egyáltalán nem szimpatizáló székely népképviselő, Pálffy János (1804-1857) 343 úgy látta, hogy a „határtalan s pórias büszkeségű és ostobaságú nő" elvetemedett, ravasz kalandorokkal szövetkezve „férjét a hínárba s az országot a veszélybe mind bennebb-bennebb vitte." 344 Lónyay Menyhért még 1848 előtt följegyezte naplójában, 345 de erről egyéb emlékiratok is megemlékeztek, hogy Kossuthné minden megbeszélésen jelen volt, és rendszeresen beleszólt a tárgyalásokba. Férjére gyakorolt ártalmas hatását a szemtanú Horváth Mihály püspök és történetíró is megemlítette, aki emellett hosszú fejezetet szentelt Meszlényi Teréz „fennhéS4Ü Rabati Magda dokumentumkötetében egy csokorba gyűjtötte össze a Kossuthné Meszlényi Teréziára vonatkozó különböző vélekedéseket. Az említett, Terézre nézve nem hízelgő, de egybehangzó megállapítások Kászonyi Dánieltől, br. Jósika Miklóstól, Szemere Bertalantól és László Károlytól származnak. (Rabati, 2005. 34-35.) 341 Ács Tivadar, 1942.4. 342 Fazekas, 2004. 71.; Rabati, 2005. 34. Ezeknek a visszaemlékezőknek a tollát azonban leginkább a Kossuthné iránt érzett erős, már-már szinte a gyűlölettel határos ellenszenv irányította. Tanárky Gyula ugyan szintén nem rajongott túlságosan Terézért, gyengéivel nagyon is tisztában volt, de nem gyűlölte, s a régi ismerősnek kijáró jóindulattal és megértéssel nézte el jellembéli hibáit. Hinnünk kell neki, de legalábbis el kell töprengenünk rajta, amikor naplójában a Kossuth feleségével szemben minduntalan megnyilvánuló bírálatokon elmélkedve a vádakat maga is eltúlzottaknak tartja. Szerinte Terézt igaztalanul gyanúsították azzal, hogy a szabadságharc alatt minden politikai döntésbe belekotnyeleskedett és Kossuthot rossz irányban befolyásolta volna. A szerencsétlen nőt még halálos ágyán is gyakran foglalkoztatták, és nagyon bántották a - szerinte - méltánytalan támadások, noha büszkeségének látszatát még fenn akarta tartani. A naplóíró lényegében elfogadja Kossuthné mentegetőzését. „Tudom - mereng el a kérdésen Tanárky - hogy a' mi ballépés - szerencsétlenség történt 1848™ és 49— barát - ellenség nagyobb [?] részt szegény Teréz befolyásának tulajdonítja - (: azon kiterjedésben a' mint közönségesen hiszik bizonyára túlzottan és igazságtalanul, - hisz még néhány hetekkel halála előtt is, a' Debreceni eseményekről beszélgetvén velem, monda: ezt is- meg ezt is az én rovásomra irták, pedig én nem folytam bele, illetlennek tartottam volna be folyni az ilyenekbe, hanem ha élnék és mégegyszer vissza kerülnénk, akkor aztán befolynék igen:)" (TGY: Napló. 17. kötet. 1865. augusztus 28. 74.) 343 Életrajzát lásd Pálmány, 2002. 635-638. (Az életrajz szerzője Egyed Ákos.) 344 Pálffy, 1939. 266. 345 Lónyay Menyhértnek 1847/8-diki naplója. Szószék és csatatér. Politikusi naplók és visszaemlékezések 1848-1849. S. a. r. Hermann Róbert. Bp., 2000. 48.
