Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

XII. Terézia megítélése a kortársak körében

jázó már csaknem fejedelmi tekintélyt igénylő" természetének.-'

46 Szerinte Kossuth kegyencei, de leginkább feleségének „gőgje, eszélytelen, sokszor nevetséges igényei s kevélysége" igen sokat ártottak Kossuthnak.

347 Környezetében a legtöbben erős ellenszenvet éreztek vele szemben. De hogy ne csak a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc legismertebb közszereplőinek véleményét említsük, érdemes idézni a már unos-untalan fölemlített források után a honvédő küzdelem egyszerű közkatonájának észrevételeit is. Ezzel lehetőségünk nyílik arra, hogy Kossuthné sokszor fölhozott kevélységét és rátartiságát más oldalról is megvilágítsuk. Az elszegényedett „nemes törzs családból" származó, kitűnő iskolákat végzett Noszlopy Antal (1813-1890), Noszlopy Gáspár (1822-1853) szolgabíró, somogyi kormánybiztos és nemzetőr őrnagy bátyja, 1849 májusában, Debrecenben fölkereste a kormányzó-elnököt, hogy beszámoljon a Somogy megyei állapotokról, az ottani gerillaháború eredményeiről. Miközben Kossuthnak jelentést tett - emlékezete szerint —, Kossuthné királynői pózban, „Mária Thereziai helyezetben" tetszelgett előtte, „s igy engem, ki egyszerű népvezéri öltönyben toppanék be, mintegy lenézve" — kesereg visszaemlékezésében Noszlopy.

348 A kétféle vélemény tehát összecseng: püspök és egyszerű kisnemes egyaránt kevélynek és felfuvalkodóttnak látja és láttatja Meszlényi Teréziát. E véleményekkel szemben ugyanakkor helyesnek tartjuk Fazekas Csaba megjegyzését. Szerinte ugyanis ahhoz kétség nem férhet, hogy Meszlényi Terézia határozott egyéniség volt, de erős jellemével sem veszélyeztethette a meglehetősen önálló személyiségű Kossuth cselekvőképességét, nem kényszeríthette rá akaratát.

349 Hermann Róbert is úgy gondolja, hogy — noha kétségkívül meg volt benne a hatalomvág}' — Kossuth ügyesen ki tudta kísérleteit védeni, s mindvégig képes volt ketté választani magán-, illetve közéleti szerepét. Véleménye szerint döntéseiben nemigen mutatható ki nejének, majd később, már 1848-49-ben, a család nőrokonaiból álló, Kossuth körül kialakult ún. „asszonyi kamarillának" a közvetlen hatása.

350 Meszlényi Terézia később, az emigrációban sem változott meg előnyére. Noha férjével való kapcsolata mindvégig kiegyensúlyozott és harmonikus volt, a magyar menekültek közül szinte mindenkit elriasztott Kossuth közeléből. Tanárky Gyula, aki a nagy államférfi mellett egyszerű titoknokként hosszú éveket töltött körükben, közelről figyelhette meg kapcsolataikat. Kora ifjúságától ismervén Terézt, ítélete súlyos ugyan, de megbízható. Húgának írott levelében összegezi mindazt, amit az 1848-as nagy 346 Horváth Mihály: Magyarország fiiggetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. Horváth Mihály: Polgárosodás, liberalizmus, függetlenségi harc. Válogatott írások. Bp., 1986. Szerk. Pál Lajos. /Történetírók tára./ 209-426., 283-284. Vö. Fazekas, 2004. 71. 347 Deák István, 1983. 269. 348 ,Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." Emlékiratok. (Noszlopy Antal: Önéletrajz.) Vál., s. a. r. Forrai Ibolya. Bp., 1999. 194. /Negyvennyolcas idők II./ 349 Fazekas, 2004.71. 350 Hermann, 2002. 23.