Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
X. A rejtélyes házasságszerző: László Ferencné
iskoláztatásán kívül a legszentebb célokra áldozta. Jótékonykodását igen nagyra tartották. Közismert volt „csodálata s lelkesülése" Kossuth és családjának minden egyes tagja iránt. Bármilyen esemény, rendezvény volt a városban, ahol Kossuthék megjelentek, oda ő is elkísérte őket. 268 Az egyik ilyen meghitt társas összejövetel, amelyről viszszaemlékezésében Vachottné Csapó Mária is emHtést tesz, az 1843 őszén, Fáy András kiterjedt szőlőjében tartott, minden korábbit fölülmúló, s „nagy, magyaros vendégség"-gel járó fóti szüret. A szüreti mulatságra természetesen a népes Kossuth család tagjai is hivatalosak voltak. 269 Sokkal többet tudhatunk meg Lászlónéról, ha átnézzük a Magyar Tudós Társaság tagjának, a kiváló hadtudományi szakírónak, a magyar hadi műnyelv egyik megteremtőjének, Kiss Károlynak (1793-1866) reformkori naplójegyzeteit. A hivatásos katona Kiss fiatal tisztként először 1824-ben került Galíciából az ország szellemi központjába, a Duna két partján fekvő ikervárosba, Pest-Budára. Ekkor helyezték át a budai gránátos zászlóaljhoz. 1825 januárjában látogatta meg először László Ferencet, akit naplójában következetesen „onoka bátyám"-nak nevez, bár korábban még sohasem találkozott vele. 270 Több mint egy évtizeddel később, 1837-ben ért véget katonai pályafutása, amikor Kiss Károlyt századosi rangban nyugállományba helyezték Csak ekkor telepedett meg végérvényesen Pest-Budán, hogy ott megállapodva, bekapcsolódjon a tudományos és közéletbe. 271 Ettől kezdve egészen László Ferencné 1865-ben bekövetkezett haláláig, tehát majdnem két évtizeden keresztül, szoros, mondhatni napi kapcsolatban állt Lászlónéval és családjával. A jómódú László Jozefa, akit 1836-ban, végrendeletét megírva, „kedves ángyom"-nak és „barátném"-nak" nevez, hosszú éveken át volt Kiss szállásadója. Bensőséges lelki kötelék, mély barátság fűzte hozzá, 272 noha a László családról, melynek „állapota olly bonyolódott, olly örömtelen" volt, meglehetősen rossz a véleménye. 273 Olyannyira, hogy ez kedélyállapotát is károsan befolyásolta. Öregedő napjaira nagyon el volt keseredve, bár nagy megerőltetéssel jókedvet mutatott. mint változatlan volt önöknek barátsága." László Ferenc életrajzírója, a család leszármazottja, szintén tud arról, hogy Kossuth neje a bukás után, betegen egy ideig Bogszegen, Lászlónénál húzta meg magát. Lászlóék akkoriban Bogszegen tartózkodtak, talán azért is, mert a családdal szoros kapcsolatban álló Kiss Károly honvéd alezredes az aradi várban raboskodott. (László László: Kászon Jakabfalvi és bogszeghi László Ferenc. „Az Aranyember." Magyar Családtörténeti Szemle, 1937. VVI. 90-91.) Ugyanakkor érdekes, hogy Pulszky Ferenc (1814-1897) hatalmas emlékiratában, amelyben felesége, Walter Teréz elmondása nyomán Kossuthné menekülésének „regényes történetét" is leírja, egyetlen szót sem ejt Bogszegröl, illetve a László családról. Pulszky Ferenc: Életem és korom I-n. S. a. r., előszó: Oltványi Ambrus. Bp., 1958. II. 70. 268 Vachottné, 1887.1. 202. 69 I. m. I. 201-202.; vö. fentebb, az 57.1. 257. jegyzetben mondottakkal. 270 Kiss Károly naplója, 1825. január 10. OSZK Kt. Quart. Hung. 2014/3. 5. lev. 271 Ács Tibor, 2005. 32. 272 A család egyik kései utóda tudni véli, hogy Kisst rokoni szálak fűzték hozzá. (László László, 1937. 91.) 273 Kiss Károly: Jegyzéseim. 1844. január 1. (MTA Könyvtára Kézirattár. Tört. Naplók. 8-r. 28. sz.)
