Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
1. Pest, 1840. július
sa nem volt elég alapos, a família gyászjelentéseit nem nézte át, és alaptalanul hitelt adott a jeles, Amerikában élő magyar történész, Deák István véleményének, aki szerint Meszlényi Teréz „apját korán elvesztette". 49 Mégis van egy biztos támpontunk, használható adatunk, amely eligazítást nyújthat erre az időszakra vonatkozóan az apa hollétét illetően. 1840 júliusában Rudolf fia Pestről levelet írt barátjának, Kovács Pálnak, amelyben tudatja vele, hogy Győrbe készül utazni, s nála szeretne megszállni. Kérését azzal indokolja, hogy — noha édesapja is Győrben lakik, 50 - csak egyetlen szobája lévén, nem térhet be hozzá szállást kérni. 51 Ezen kívül arra is céloz, hogy esetleg más oka is van szokatlan kérésének. Föltételezésünk szerint az indok talán az elhidegülés az apa és fia, s talán többi gyermeke között. Alkonyuló életének utolsó évét (talán éveit) mindenesetre Pesten töltötte, talán Rudolf fia pesti lakásában, 52 vagy a szerencsétlen sorsú Irén leánya viselhette gondját elesettségében. negatív vélekedését Meszlényi Terézröl -, Kossuthnét igen önző és szívtelen teremtésnek tartották. Ha már utaltunk Meszlényi Terézia és Kossuth Lajos házasságának gyümölcseire, a gyermekáldással, a gyors egymásutánban, a házasság első négy éve alatt, szerencsésen világra jött három kis jövevénynyel kapcsolatban talán érdemes éppen e helyen idézni Kossuthnénak egy feltehetően 1861. január 21-én, Londonban keltezett leveléből. A levél címzettje Tanárky Gyula, leánykori barátnőjének, Augusztának a bátyja, aki hosszú éveket töltött el Kossuth szolgálatában, s alaposan megismerve annak családi viszonyait, Terézröl meglehetősen rossz véleménye volt. A magyar emigráció ügyéért önzetlenül munkálkodó Tanárky még leánykorában ismerte meg Terézt. Kossuthné egykori barátnője akkorra már kilenc gyermeket hozott a világra, akik közül heten maradtak életben, tehát enyhe túlzással nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte minden évben életet adott egy új kis jövevénynek. A megbetegedés valószínűsége nyilvánvalóan nagyobb volt, mintha kevesebb gyermeket vállalt volna. Ezúttal minden megjegyzést mellőzve közlöm a levél idevágó részét. Teréz így ír Tanárkynak Auguszta barátnője állapotáról: „Édes Gyulám! ... Nagy sajnálkozásall olvastam szegény Gusztánk veszedelmes betegsegítt, ugyan ird meg má neki hogy az istenért, ölég már az a minden Évbe le betegedés, mért nem vett példát rólam milly okos voltam ugyé hogy csak három van..." (OSZK Kt. Fond VIII Pulszky Ferenc/VIII/ 1879. Kossuth Lajosné Tanárky Gyulához. London, [1861.] január 21.) 49 Deák István, 1983. 52. Idézi Sárváry, 1993. 42. 50 Sáry István nyugalmazott levéltár igazgató, Győr Város Levéltárának egykori vezetője szerint Teréz apja a mai Apáca u. 40. szám alatti, most jellegtelen, elhanyagolt állapotú háznak lett volna a tulajdonosa, s az a meggyőződése, hogy ebben a házban született maga Terézia is. Sáry István: Kossuth Lajos és Győr. Győri Tanulmányok Füzetek 2002/10. Győr, 2002. 7. 51 „Ne csudálkozzon ön, hogy Atyám Győrben lévén, nem ő hozzá szállok; annak az az oka, hogy egy szobája van, és még — valami." - mentegetőzik levelében a fiatal Meszlényi. (Meszlényi Rudolf levele Kovács Pálnak. Pest, 1840. július 29. OSZK Kt. Levelestár Fond 499/20) Miként arra már fentebb utaltunk (lásd fentebb, a 15. 1. 38. jegyzetét), Teréz és Rudolf atyja korántsem lehetett olyan feddhetetlen erkölcsű, erényes férfiú, mint amennyire azt róla korábban föltételezték. Jellemzésénél és tetteinek megítélésénél Tanárky Gyula naplóbéli följegyzéseire kell hagyatkoznunk, s azokat hiteles, megbízható forrásként kell elfogadnunk. S ha ez így van, természetesen még az a gyanú is felötlik bennünk, hogy Rudolf talán azért folyamodott barátjához szállásért Győrben, mert a kicsapongásra hajlamos, élvhajhász özvegy Meszlényi nem egyedül tartózkodott lakásában, s talán éppen mulatozott. 52 Meszlényi Rudolf feleségével, Kossuth Zsuzsannával kezdetben Pesten lakott, majd 1844-ben leköltöztek a Fejér megyei Sárbogárdra, ahol Rudolfnak kisebb birtoka volt. Nem tudjuk, hogy ahhoz a birtokhoz tartozott-e kúria. Amennyiben nem, úgy elképzelhető, hogy valamelyik Huszár-kúriában
