Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
1. Pest, 1840. július
rendező Pajkossy Gábor. 21 ítéletével, a föllelt új források bizonyító ereje miatt, maradéktalanul egyet kell értenünk. Kossuth halálának centenáriumán, 1994 márciusában ünnepi megemlékezést tartottak Veszprémben. Az ott elhangzott előadások nyomtatásban is megjelentek. Közülük figyelemre méltó Rainer Pál írása, amely hasznos adalékokkal szolgál a Meszlényi család Veszprém megyei kapcsolatait illetően. Megrajzolja, ha hézagosan és hibáktól nem mentesen is, a meszleni Meszlényi család leszármazási tábláját és bemutatja a Veszprém megye északi részén található Kisdémen (ma Bakonyság — Kisdém puszta) fekvő, Meszlényi Terézia szépapja, Meszlényi János Győr és Fejér megyei alispán (1659-1736) által vásárolt 4 jobbágytelek nagyságú birtokot. 22 A ma már nehezen megközelíthető, de elkerített területen most is álló, habár elhanyagolt állapotú kisdémi Meszlényi-kúriát is sikerült, fénykép segítségével, megörökítenie. A házaspár megismerkedéséről röviden csak annyi említést tesz, hogy az „ismeretlen körülmények között, valószínűleg 1840-ben" történhetett meg. 23 Rainer nem kíván abban állást foglalni, hogy mennyire lehetett Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia esküvője szerelmi házasság, de gunyorosan annyit azért megjegyez, hogy Kossuthnak e házassággal sikerült rokoni kapcsolatba kerülni a Dunántúl számos nemesi családjával. 24 További értéke a kérdéses tanulmánynak, hogy az kitér a hivatalos pesti házasságkötés mellett — amelyre 1841. január 9-én, a belvárosi plébánián került sor, kínos körülmények között — arra a Kisdémen általánosan elterjedt vélekedésre is, miszerint az esküvőt másodszor is megtartották az ottani ún. csárdapusztai kápolnában, a Meszlényi családdal jó viszonyban lévő helyi katolikus plébános közreműködésével, aki ünnepélyes szentmise keretében megáldotta a Pesten megszégyenített pár házasságát. 25 21 Kossuth Lajos iratai. 1837. május-1840. december. Hűtlenségi per, fogság, útkeresés. S. a. r. Pajkossy Gábor. Bp., 1989. 645. 22 Rainer Pál: Kossuth Lajos házassága (1841) és a Kossuth gyermekek menekítése (1849). „Előttem állott nemzetem ébredése. " Kossuth Lajos 1802-1894. A Laczkó Dezső Múzeum centenáriumi megemlékezésének anyaga. Szerk. T. Horváth Lajos. Veszprém, 1995. 23-25. 23 Uo. 26. 24 Uo. 28. Feltehetően a Kisdémhez tartozó pápateszéri Markovics János esperes-plébános lehetett volna jelen a szertartáson. (Uo. 23-24. Vő. Fabiny Tibor: Az evangélikus Kossuth. Kossuth és az egyházak, 17.) Természetesen amennyiben hitelt adhatunk a kisdémiek és a környék lakóinak emlékezetében megőrzött szájhagyománynak, a Bakonyság és Bakonyszentiván határán lévő csárdapusztai kápolna egykori rejtélyes szerepéről. Ugyanis bizonyító erejű egyéb források híján, Terézia barátnőjéhez írott levelei ismeretében, erős fenntartásaink vannak a kápolnában állítólag lezajlott esküvői szertartással kapcsolatban. Úgy véljük, hogy a leveleiben minden pesti érdekességről és közszájon forgó pletykáról beszámoló Teréz nem mulasztotta volna el barátnőjét tudósítani a számára sorsdöntőén fontossá váló egyházi eseményről. Igaz ugyan, hogy az esküvői szertartás körüli bonyodalmakról sem számolt be utólag Augusztának, de az esküvő időpontját közölte vele, 1841. január 7-én írott levelében. Ha 1841 februárjában vagy márciusában valóban megtartatott volna a föltételezett második, immár egyházi áldást hozó szertartás, amelynek emléke a helyiek körében makacsul él, Teréz ezt föltétlenül megírta volna 1841. április 5-én barátnőjéhez küldött levelében. Kérdéses az is, hogy az egyébként is visszahúzódó, nem eléggé mozgékonynak tünő, talán már nem is egészséges, idős Meszlényi leányának
