Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

3. Pest, 1841. január 7. Meszlényi Teréz Tanárky Augusztának beszámol az esküvői készülődésekről

Kedvesem, én most oly boldog vagyok, mint óhajtom azt neked is, lelkem Mucim. Most Lajosom financiális dolgai is igen jol mennek. Azt lehetett gondolni, hogy ily lelkes, tehetős líny, bár neki a Sors sok birtokot nem adott, meg is családját több kínyelemmel ellátni birja, mint sok buta gazdag, ki az vatóbol sem tud ílni. Nem hiszem, hogy Györ égiszen az föld álá süledett, mert külömben már csak hallottál azon uj kiadott újságról ezen cím alatt: a Pesti Hírlap; és ennek szerkesztösígít nagy unszulásra át vette Lajos.

476 Az szörnyű nyában vezetett keserű hangú naplója arra enged következtetni, hogy valamelyik Meszlényi fiú is oka lehetett Auguszta szomorú kifakadásának az alja férfinép ellen, akik rútul visszaéltek őszinte nyíltságával. Már idézett 1841. december 6-i naplóbejegyzésében ugyanis a rendkívül érzékeny lelki alkatú leány szokatlanul élesen fogalmaz, s kitárulkozik naplója előtt, amikor az őt kegyetlenül becsapó, kinyilvánított érzelmeit föltehetően nevetségessé tevő „férfi söpredékekről" tesz említést. (OL R 195. Tanárky Gyula iratai. 2. d. 4. tétel. Tanárky Jánosnak, T. Gyula öccsének naplói. 1841. december 1.) A levéltári leltár szerint a kérdéses tétel Tanárky Jánosnak, T. Gyula öccsének naplóit foglalná magában, amennyiben Tanárky Gyulának lett volna ilyen nevű öccse, s egyáltalán fiútestvére. Kossuth Lajos emigrációbeli titkárának, a jeles gazdasági szakírónak azonban csak egyetlen leánytestvére volt, akit bátyja nagyon szeretett. Az önkéntes száműzetésben is féltő gondoskodással kísérte figyelemmel sorsának alakulását, népes családjával egyetemben. Érdekes ugyanakkor, hogy Tanárky Gyula nyolc tételből álló irathagyatékának részletes felsorolása előtt a levéltári leltár összeállítója, Iványi Emma helyesen írja, hogy testvérhúgát T. Augusztának hívják, férje után pedig Tóth Dánielnének. (Az 1526 utáni gyűjtemény. Magyar Országos Levéltár R szekció. Összeáll. Iványi Emma. Bp., 1977. 84-85. Levéltári leltárak, 67.) A kérdéses napló, amely 1841 októberétől 1842 október elejéig, csaknem egy teljes évet ölel fel, annyira nyilvánvalóan női kéz írása, és grafológiai szempontból betűi annyira egyeznek T. Auguszta unokabátyjához írott leveleinek (T-ir. XXV. TG-hoz írott lev. Tanárky Auguszta levelei. 54-59., 61., 63-64. számú levelek) betűivel, hogy más bizonyítékra szinte nincs is szükség annak igazolására, hogy a kézírásos napló az ő keze nyomát őrzi. A levélben sokszor említi szeretett bátyját, Gyulát. Barátnőjéről, e levelek küldőjéről olyan bizalmas, intimnek tekinthető dolgokat közöl, amelyeket csak egy vele szoros kapcsolatban, meghitt barátságban lévő barátnő tudhatott. Másik barátnőjéről, a Győr vármegyei Ménfőn élő Bezerédy Antóniáról, unokabátyjának írott levelében szinte szó szerint ugyanazt írja, mint amit a naplójába is följegyez. A férfiakról naplójának tett őszinte megnyilatkozásai erősen megkérdőjelezik, hogy e napló írója férfi lett volna. A naplóból áradó finom női érzelmek, a túlzott érzelgősség, a túláradó szentimentalizmus kétségtelenné teszik, hogy a naplót egy fiatal, a férfinemben többször is csalódott nő írta. A naplóíró minden kétséget kizáróan tehát Tanárky Auguszta. Az ő egyéves, szomorú egyhangúságban és egyedüllétben zajló (vidéki, szemerei, ma: Győrszemere) életét örökíti meg a kézírásos följegyzés. 475 Miután első kísérlete barátnője és Rudolf öccse összeboronálására nem sikerült, Teréz Meszlényi Lajost szemelte ki barátnőjének. A Meszlényi család egy másik ágához tartozó fiatalemberrel, Meszlényi Ignác korábbi megyei szolgabíró egyetlen, 27 éves fiával, Rudolf és egyben saját másod-unokatestvérével való összeismertetés révén próbálta meg újfent kedves barátnőjét a családi kötelékek segítségével is magához láncolni... 476 Kossuth szerkesztői megbízatása azért nem ennyire váratlanul, úgyszólván előzmények nélkül, a szerkesztésre fölkért személy látszólagos tétlensége mellett történt. Ugyanis a börtön kapuján egy kortárs visszaemlékező, Kászonyi Dániel szerint „erejében töretlenül, ... porából újjáéledett főnixként...", és tettvágytól égve kilépett politikus korántsem akart a politikai közélettől visszavonulni, s az előtte nyíló nagy működési terek közül az újságírást sem vetette el. Bár eleinte nem igen remélte, hogy írni engedik, az 1840 tavasza óta megenyhült politikai légkörben, miközben a cenzúrát is átszervezték, barátai bíztatására élni kívánt a politikai sajtó nyújtotta előnyökkel is. A reformellenzék több vezetőjének tudtával és egyetértésével vállalkozott az új lap szerkesztésére. Landerer Lajos pesti nyomdász és kiadó, a lapengedély tulajdonosa, aki bizalmas kapcsolatban állt a bécsi kormányzattal és a titkosrendőrséggel, az illetékes osztrák kormányhatóságok jóváhagyásával kötötte meg Kossuthtal a szerződést. A közvélemény számára megfejthetetlen talánynak tűnt, hogy a kormányzati körökben „legfőbb lázító"-nak tartott, a börtönéből alig több mint fél éve szabadult Kossuth hogyan kaphatott politikai hírlap szerkesztésére felkérést. Metternich abban a reményben járult hozzá a lapengedély megadásához és Kossuth szerkesztői állásához, hogy a börtönben amúgy is megtört politikust így talán megnyerheti, vagy legalább leszerelheti. Ügy érvelt ugyanis, hogy