Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

3. Pest, 1841. január 7. Meszlényi Teréz Tanárky Augusztának beszámol az esküvői készülődésekről

len a maga nemében, hogy én a Sorstol sok rossz nanpjaim jutalmául veszem. gdikán Gondold csak kedves Mucim, tegnap Katim fílholtan tett az ágyban, annyira rosszul lettem. De most már megint jobban vagyok, és sietve foltatom öszve vissza irt levelem, meg valaki nem jő, mert kapník majd érte, hogy megint irok. Kedves lelkem, igazad van, hogy mindig oly zavartan irok, hogy abból semmit nem vehetsz ki, de ne csodáld azt körülymínyeimben. Az én kedélyem mondhatlan háborgásban van. Magam sem tudom néha, mit csinálok, és oly igen sok volna nekem mindig kedvesemnek irni való, hogy ily kis levélke köre annak nagyon szük. Azért hát, ami lelkemet jobban érdekli, csak azt írom azon ídes bizalomban, hogy az én egyetlen Mucim Sorsomban részt vesz, mint én az ővíbenn. Kedvesem utolsó leveledben tett kírísedet, mielőtt az már a másik kettőben tíve volt, én meg előztem, mert leveleidet mind magamhoz vettem, de alkalmam nem lívín elküldeni. De most már, hogy meg nyuktassalak, meg kírtem Rudolfot, hogy küldeni azokat postán kezedhöz. Hiddel kedvesem, hogy ez nekem igen mon[d]hatlan fáj, hogy oly forró kívánásom tíged családomhoz kapcsolni, semmisült,

474 de vígasztal az, hogy tán más ríszről meg törtíník.

475 474 Utalás az elképzeléséhez konokul ragaszkodó Meszlényi Teréziának arra az eleve elvetélt kísérletére, hogy barátnőjét és Rudolf öccsét összeboronálja, és ez által a rokoni kötelékek szorosra fűzésével is magához láncolja őt. Feltehetően Terézia volt az összekötő és közvetítő, aki a két fiatal levelezését összehangolta. Talán még tanácsokkal is ellátta barátnőjét, leveleinek megírásakor, a néhány évvel idősebb, tapasztaltabb és ekkorra már a sok lelki kudarc és kiábrándulás után felszabadultabb és boldog Teréz. Minden bizonnyal a jó megjelenésű, csinos külsejű Rudolf volt az, aki rövid levelezés után véget vetett a számára érdektelen kapcsolatnak. Feltételezhető a sajnálatos módon hiányosan - rendelkezésünkre álló forrásokból, hogy a vonzalom a két fiatal részéről nem volt kölcsönös. Kapcsolatukat leginkább Rudolf nővére, Teréz erőltethette. Egyoldalúnak tűnik ez a kapcsolat, amelyben a gyöngébbik nem képviselője lehetett a szenvedő fél, hiszen visszautasításban részesült. Érdekes, hogy noha a két fiatal röpke románca - és levelezése - már 1840 nyarán végérvényesen lezárult, fél évvel később, 1841. január elején, néhány nappal azelőtt, hogy Rudolf feleségül vette Kossuth Zsuzsát, még mindig nem kerített sort a lovagiasság akkoriban bevett szabályainak, ugyanakkor a tisztességnek is eleget téve, Auguszta egykori udvarlója a Teréz által összekészített levelek visszaküldésére. Vajon hol lappanghatnak ezek a levelek? Nem kerültek-e esetleg megsemmisítésre, az utókor nagy veszteségére? (Meszlényi Rudolf egyébként, miként ez Tanárky Gyulának húgához évtizedekkel később, 1862-ben írt leveléből (MOL R 195. Tanárky Gyula iratai 2. d. 8. tétel. Tanárky Gyula apjához, anyjához és húgához intézett levelek. T. Augusztához írott levél. Turin, 1862. jan. 28.) kiderül, fiatal korában Auguszta bátyjának baráti köréhez tartozott. A már idézett, unokabátyjához Szemeréről írt levelében (T-ir. XXV. 65.) Auguszta nem titkolja el, hogy Pesten nagyon sok lelki fájdalomban volt része. Hogy esetleg meg is alázták egyes férfiak, talán éppen Meszlényi Rudolf, arra nincsen közvetlen bizonyítékunk. De szemerei maga-