Horváth Józsefné: A győri Zrínyi Ilona Gimnázium - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 12/2005 (Győr, 2005)

III. Oktató-nevelő munka

iskolához középiskolai tanárokat is, ugyanis az első évben még a Révaiból jártak át a pedagógusok a gimnáziumi órák megtartására. 1964 szeptemberében ismét két I. osztály indult, majd az utolsó gimnáziumi beiskolázás itt az 1965/66-os tanévre történt, szintén két, viszonylag kis létszámú első osztállyal. 1966 júniusában volt itt az első, s egyben az utolsó érettségi vizsga. A két gimnáziumi osztály közül a humán IV. a tanulói nagyon szép eredménnyel végeztek. Több kitűnően érettségizett, közülük több, ma már országosan ismert orvos, költő, újságíró. A reáltagozatos IV. b lényegesen gyengébb szintet ért el. Ahogy fentebb említettem, gimnáziumi képzés a Ságváriban nemcsak a Révai Gimnázium túlnépesültsége miatt indult: jó szándékú, de be nem vált útkeresés volt ez, az úgynevezett 12 évfolyamos iskolák létesítése. A Ságvárin kívül ekkor még két intézményben: a Bercsényiben és a Mayerban - ma Szent-Györgyi Albert iskola hoztak létre ilyen típusú iskolákat. Az ekkor épülő új városrész, Adyváros igényelte több általános iskolai osztály indítását, így a Ságvári gimnáziumi osztályait beolvasztották a Zrínyibe 1966 őszén. Nemcsak a tanulói létszám alakulása indokolta ezt, hanem egy megfelelő középiskolai színvonal biztosítása is, valamint az életkori sajátosságokból adódó nevelési feladatok is szükségessé tették a gimnáziumi osztályok középiskolában való elhelyezését. Az az ismeretlen eredetű elképzelés ugyanis, hogy a középiskolai tanárok is tanítsanak az általános iskolai osztályokban és megfordítva; tanárt, diákot egyformán sújtott. Mert például megoldható-e a szintes módszerváltás - bármilyen lelkiismeretes felkészüléssel is - két egymást követő történelemórán a gimnázium IV. és az általános iskola V osztály anyaga között? A diákok és a tanárok közérzete és az eredmények azt bizonyították: nem! Hiába volt adott az új épületben az egészséges, világos, központi fűtéses tantermek sora „kabinetrendszerrel", a középiskolások és tanáraik számára is megnyugtatóbb volt a homogén elhelyezés. (A szerző személyes tapasztalata.) Probléma volt viszont a pedagógusok sorsa: A Zrínyi csupán két tanerőt igényelt a diákok átvételekor, a többi vagy az általános iskolában maradva várta a kedvező lehetőséget, vagy diákotthoni nevelőtanár lett. A Zrínyi Gimnáziumban 1967-ben már négy IV. osztály érettségizett; szám szerint 113 jelölt. A négy közül elsőként az utolsó itt