Perger Gyula: Újváros 1703-as telekkönyve. Győri Újvárosnak Conscritioja In Anno 1703. Die 9 Jully - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 8/2002 (Győr, 2002)

Bevezetés

épület alacsony és szegényes és oly módon épült, hogy ostrom esetén könnyen lerombolható legyen. Beszámol három imaházról is, melyek közül az egyik az Ágostai hitvallásúaké a Rábca partján, a másik a Helvéteké, hátrébb pedig a görögkeleti vallású szerbeké állt.

16 I. Lipót a győri polgárság kérelmére 1703-ban elrendelte, hogy Győr várának összes polgári telken épült házai összeírassanak. A felvételre kiküldött bizottság négy hatóság - a megye, a város, a német- és magyar katonaság - küldötteiből alakult. 17 A „Győri Újvárosnak conscriptioja" 1703. július 9-re készült el. Az összeírásból sajnos nem derül ki sem az összeíró, sem a hitelesítő jegyzők személye. A 95 számozott oldalnyi kézirat Győr Megyei Jogú Város Levéltárában IV.A 1001/q/lO jelzet alatt őrződött meg. Az újrakötés során néhány lap felcserélődött s az átragasztás miatt két-három szám bizonytalanul olvasható. A forrás a címleírás egy részének kivételével magyar nyelvű, jól olvasható, s az írásképből ítélve egy kéz munkája. Egy-egy telekre vonatkoztatott adatsorában először a tulajdonos „Jogállását" majd nevét olvashatjuk. Ezután következik a ház leírása és helyének meghatározása. A vele párhuzamosan felvett statisztikai rész a szobák, konyhák, boltok, pincék, kamrák számát rögzíti. Az istállók esetében megtudhatjuk, hogy azok hány ló befogadására alkalmasak. A statisztikai adatsort a telek hosszúságának és szélességének bécsi ölben megadott nagysága zárja. (Egy bécsi öl = 190 cm.) Minden egyes oldal alján az összeíró összesítette a számadatokat, csakúgy, mint az egész telekkönyv végén. Az összeíró az „Öreg ucza" - Bécsi-kapuhoz közeli - jobb oldali házsorának leírásával kezdte munkáját. Mindenhol megemlékezett a sarokházakról, a névtelen közökről is. Leírta az egyes telkekhez tartozó színeket, kamrákat, kutakat. Arról is tudomást szerezhetünk ha egy-egy udvarnak a Rábára, vagy a Rábcára nyíló hátsó kapuja is volt. A helymeghatározások - az egykorú belvárosi telekkönyvvel ellentétben - olyan szemléletesek és pontosak, hogy azok alapján, a méretezést hitelesnek elfogadva összeállítható Újváros korabeli helyszínrajza. Bár Újváros e telekkönyv felvétele után többször leégett, a dokumentum mégis - feltételezve a telkek helyének és nagyságának változatlanságát - alkalmas arra, hogy annak alapján a későbbiekben megrajzolható legyen a városrész fejlődése. Az Öreg utcán lévő - a protestáns templomokat nem számítva - 93 lakóépületből 40 „kőből', 20 mórtéglából, egy „kőbőr és mórból épült. Huszonhat ház fala volt „sövényes", négy épült „kőből és sövényből', 2 ház építőanyagát az összeíró nem jegyezte fel. Az utca jobb oldalán, a „városhoz" közel egy emeletes lakóépület is állt. A „kőből' vagyis téglából készített házak az utca elején, míg a mór és „sövényes" falazatúak többségükben az utca külső részén voltak. Ez jól mutatja a városrész lakóinak