Sáry István: Győr és a vasutak - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 6/2001 (Győr, 2001)

Győr és a vasutak

kívül fontos volt a győriek számára, hiszen 1883 januárjában nagy pusztítást végzett a városban a jeges ár. A Budapesttel történt közvetlen vasúti összeköttetés megteremtése 1884-ben sürgetően vetette fel a győri vasútállomás megnagyobbítását, a teherpályaudvar kialakítását, a folyami hidak és a vasút feletti közúti és gyalogoshidak megépítését. Baross mindezekhez állami támogatást ígért, s 1885 februárjában személyesen tárgyalt az érdekeltekkel. Közben töretlen szorgalommal dolgozott országos tervei megvalósításán. A minisztériumban és az országgyűlésben végzett munkáját Tisza Kálmán miniszterelnök is nagyra értékelte, melynek bizonyítéka, hogy 1886. december 28-án közmunka- és közlekedésügyi miniszternek nevezte ki, melyet a király december 29-én jóváhagyott. Másnap Győr város törvényhatósági bizottsága „a város érdekében, különösen pedig annak ármentesítése körül szerzett kiváló érdemeire" általános lelkesedéssel díszpolgárrá választotta. Üdvözlő feliratukban többek között azt írták, hogy nemcsak a hazafit köszöntik, hanem a város szeretett országgyűlési képviselőjét, a szellemi munka és a szorgalom elismerését és jutalmazását ünneplik. Barosst nem magas pártfogás, nem születés vagy rang, hanem egyedül a képesség, az ernyedetlen munka és a szorgalom emelték magas pozícióba, megérdemelten. A miniszteri kinevezés egyben azt is jelentette, hogy az 1875. évi 1. sz., azaz az összeférhetetlenségi törvény alapján újra kellett választatnia magát, ha meg kívánja tartani képviselői mandátumát. Erre 1887. január 17-én került sor, ahol Baross ismét nagy fölénnyel győzött. A pár hónap múlva sorra kerülő általános országgyűlési választás hasonló eredményt hozott. Barosst kezdetben nagyszabású terveiért, vasúti politikájáért többen támadták, az elért eredmények láttán azonban fokozatosan nőtt népszerűsége. Az élclapok többször tollhegyre tűzték, bántóan azonban sosem írtak róla. A Győri Közlöny című lap kezdettől fogva kitartott mellette, s igyekezett népszerűsíteni elképzeléseit, munkáját. Ezt számos példa igazolja. Az 1889. március 17-i számában megjelent „vasúti politikánk" c. cikkben a következőket olvashatjuk: „Több már egy évtizednél, hogy a magyar kormány igen okos, és a nemzet forgalmi életére messze jövőben áldásosán kiható vasúti politikát kezdeményezett, és az azóta töretlen eréllyel és igazi államférfiúi messzelátósággal folytatja. Az államvasutak ma már nyereségesek, a magánvasutak nyerészkedése pedig megszűnt. Ezen termelőkre nézve előnyös vasúti politikánk eszély és erély dolgában kimagasló folytatója Baross Gábor közlekedési miniszter, aki e téren rövid idő alatt többet tett, mint elődjei valamennyien, habár azok érdemeit is teljes készséggel elismerték." Baross különösen sokat fáradozott a külkereskedelmi forgalom növelése érdekében. Ezt szolgálta többek között a vasutak államosítása és a zónatarifa bevezetése. Ez utóbbi lényege az volt, hogy a távolság növekedésével arányosan csökkent az egy-egy zónára eső viteldíj. Az intéz-