Bőhm Antal: A Széchenyi István főiskola hallgatóinak véleménye Győrről és önmagukról - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 5/2000 (Győr, 2000)

3. Presztízs, karrier, jövedelem

3. Presztízs, karrier, jövedelem Külön kérdésben foglalkoztunk a főiskola hallgatóinak saját presztízsükről, karrierjükről, jövedelmi esélyeikről alkotott véleményével. Olyan értelmiségi pályákat kínáltunk föl értékelésre, amelyek mindegyikére diplomaszerzési lehetőséget nyújt a SZIF főiskolai vagy egyetemi szinten. Ezek: egyes mérnöki pályák, - különvéve a mérnöki pályát általában - valamint a jogász, a közgazdász, a tanár és a művész pályák. (A felsorolt pályákat az iskolai osztályzatnak megfelelően 1—5-ig kellett osztályozniuk. Táblázatunk az átlag-értékeket tartalmazza a mintában szereplő hallgatói csoportok szerint.) A presztízs esetében a jogász pálya kiemelkedik a rangsorból (4,55-4,68), s csak a közgazdász pálya presztízse közelíti meg (4, 23-4,39). Őket követik a mérnöki pályák, amelyek közé beékelődik a művész pálya, majd a sor végén kullog a tanári pálya, igen alacsony presztízzsel (2,55-2,70). Úgy gondoljuk, hogy ez a presztízs-sor megfelel az általános, országos képnek. A jogászok presztízse igen magas volt a század első felében, majd szembetűnően lecsökkent a szocializmusban, különösen az ötvenes években. A , jogász nemzet" akkortájt negatív értékítéletként fogalmazódott meg, különben pedig a jogászokat előszeretettel sorolták az úri, dzsentroid világhoz. A doktori cím a kor hivatalos értékítéletében erősen pejoratív volt. Ez a kép ezután nagyot változott már a Kádár-rezsimben is, különösen 1968 után. Az 1989-90-es rendszerváltás pedig a presztízs-hierarchia csúcsára juttatta őket. Manapság a jogász pálya egyértelműen elit-pályának számít. A közgazdászok hasonló metamorfózison estek át. Presztízsüket a gazdaságirányítási rendszer reformja (1968) alapozta meg, korábban nem volt igazán presztízsük, viszont a hetvenes évektől tekintélyük egyre magasabbra ívelt, a rendszerváltás után pedig ők is a presztízs-hierarchia élére kerültek. Az építész pálya mindig is magas presztízsű volt, s többnyire más művészi pályákhoz hasonlóan értékelték. Különben az építészeket a közvélemény is művésznek tekinti. A mérnök pályák presztízse az előbbiekkel ellentétben, a szocialista időszakban - az ötvenes, hatvanas években - volt magas. Az ún. „tudományos-technikai forradalom", majd a technokrácia előtérbe állította a mérnöki szaktudást. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a mérnökök viszonylag távolabb