Bőhm Antal: A Széchenyi István főiskola hallgatóinak véleménye Győrről és önmagukról - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 5/2000 (Győr, 2000)
3. Presztízs, karrier, jövedelem
álltak a politikaibb, vagy politikához közelibb pályáktól. A szocializmus szétesése, valamint az iparszerkezet átalakulása visszavetette a mérnökök magas presztízsét. Természetesen a mérnöki pályákon belül is létezik a hierarchia, a mérnök (általában) magasabb osztályzatot kapott, mint gépész- vagy közlekedésmérnök. Végül a hierarchia alján a tanári pálya áll. Ez azonban aligha meglepő, hiszen a tanári pályának hazákban sohasem volt magas presztízse, bár az utóbbi évtizedekben ez az alacsony presztízs is tovább romlott. A mintánkban szereplő csoportok véleménye és rangsora közt nagy különbségek nem találhatók, talán csak a közlekedésmérnökök véleménye tér el a többiekétől, egy-egy esetben (például a művészek megítélésében). A karrier-esély igen sokáig tabu volt a szocializmusban, inkább csak magánbeszélgetésben, családi- és baráti körben szokták emlegetni. A rendszerváltás után viszont nemcsak megváltozott a karrier pejoratív és negatív konnotációja, hanem pozitív, követendő kategóriává vált. Manapság általánosan elfogadott, hogy egy fiatal rátermettsége, iskolai tanulmányai, ambíciói alapján karriert szeretne csinálni, s ez a versenyszellem elismerésével még erősebb ösztönzést is kapott a magyar társadalomban. A megkérdezett fiatalok az egyes szakmák karrier lehetőségét a presztízshez hasonlóan értékelték, ugyanis jól érezték meg a két dolog szerves kapcsolatát. Aki karriert csinál, annak a presztízse is minden bizonnyal magas és viszont. Ezért ezután az egyes szakmák karrier-esélyében hasonló a rangsor, mint a presztízs esetében. Egyedül a művész pálya került egy fokkal hátrább, a mérnök (általában) pedig előbbre. A jövedelemszerzés esélye szintén összefügg a presztízzsel és a karrierrel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a szocializmusban az egalitáriánus alapelvnek megfelelően igen nyomottak voltak a jövedelmek a társadalom egészben és az értelmiségi pályákon belül is. A hetvenes évek közepétől azonban nőtt a differenciálódás és a jogászok, közgazdászok már akkortól kezdtek elszakadni az értelmiség átlagától a bérezés, jövedelemszerzés esetében (is). A rendszerváltás után ez a differenciáció tovább nőtt, s ezt a fiatalok jól érzékelik. Egyedül a művész pálya jövedelemszerzési esélyeit rangsorolták a korábbiaknál jóval hátrább, s úgy gondoljuk, ez is megfelel a mindennapi tapasztalatoknak. A tanári pálya - szintén a realitásoknak megfelelően - ebben a vonatkozásban kapta a legrosszabb osztályzatokat (1,96-2,37). A fiatalok véleménye tehát megfelel a társadalmi tapasztalatoknak, még akkor is, ha néhány fontos értelmiségi pályára nem kérdeztünk rá.
