Sáry István: A győri városháza - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 4/2000 Győr 2000)

A városháza

lépjen érintkezésbe a Bisinger bizottsággal a városház bővítése, esetleg új városház építése céljából. A törvényhatósági bizottság örömmel fogadta a felvetést, s utasította a tanácsot a szükséges intézkedések megtételére. A Bisinger bizottság az építészeti szakértők meghallgatása után az 1891. február 26-i ülésén foglalt állást az ügyben. Megállapította, hogy a Bisinger-alapnak az érintetlenül hagyandó 90 000 Ft-os törzstőkéjén kívül a rendelkezésre álló kamatok az 1889. december 31-i zárlat szerint 174 588 Ft-ot tesznek ki, mely az alapító rendelkezése szerinti célok és intézmények létesítésére fordítható. A bizottság tagjai kijelentették, hogy elérkezettnek látják az időt a kamatok megfelelő felhasználására. A továbbiakban a végrendeletben meghatározott feladatok sorrendjével foglalkoztak, mely szerint a rendelkezésre álló kamatból dologházat kellene építeni. Ez utóbbit azonban, hivatkozással arra, hogy az igazságszolgáltatás állami feladatot képez, elvetették. Megállapították, hogy olyan esetben, amikor a végrendelet szó szerinti végrehajtása nehézségekbe ütközik vagy lehetetlen, akkor a végrendelkező intencióit legjobban megközelítő célokat kell megvalósítani. így került szóba a városház bővítésének kérdése, melyet annak idején Bisinger József a szomszédos, úgynevezett Horváth-ház megvételével kívánt megoldani. A telek időközben Schreiber Ignác tulajdonába került, aki új házat épített fel ezen a helyen, melyért 40 000 Ft vételárat kért. A bizottsági tagok véleménye az volt, hogy a régi városházának költséges bővítése az igényeket nem tudná kielégíteni, s úgy határoztak, hogy az alapítványi vagyonból bizonyos összeget új városház építésére átengednek a városnak. Ugyanakkor feltételként szabták meg, hogy a város az új épületben a hajléktalanok és toloncok számára, valamint a mentősöknek egy-egy helyiséget fog biztosítani. A törvényhatósági bizottság örömmel fogadta a kedvező döntést, s megállapította, hogy a Bisinger-tomeg kamataiból az év végére körülbelül 200 000 Ft fog rendelkezésre állni, s az építkezéshez esetleg még szükséges összeget annak idején biztosítani fogja. Utasították a városi tanácsot, hogy dr. Kautz Gusztáv, Szentmihályi Kálmán, Peregi Mihály, Hauzer György, Schlichter Lajos, Mihálkovits Tivadar, Kranzlein Mihály és Giffing György bizottsági tagokkal tegyen javaslatot az új városház helyére és a szükséges helyiségekre vonatkozóan. A bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy munkájához szakértőt alkalmazzon. Az új városház ügye a városi hatóság hozzáállását illetően kedvező időben vetődött fel. 1887-től ugyanis Zechmeister Károly lett a város polgármestere, aki nagy ambícióval látott hozzá, hogy az egykor virágzó kereskedővárost kihozza a válságból. Adómentességet és egyéb kedvezményt nyújtott azoknak, akik új építkezésbe kezdtek, vagy gabonaraktáraikat lakóházakká alakították át. Olcsó és ingyenes telkekkel igyekezett segíteni az ipartelepítést, és nagyszabású városfejlesztő munkába kezdett. 1889-ben a közgyűlés határozatot hozott az úgynevezett Serfoző-dombi dűlőn új köztemető létesítésére. 1890-ban határozat született a királyi ítélőtábla építésére, melynek terveit Buresch Lipót készítette, s az építését Schlichter és Lengerer építési vállalkozók végezték. Alpár Ignác tervei alapján 1891 júniusában felépültek a mai Szent István úton az első városi bérházak, melyek olyan díszesre sike-