Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

Hogyha sebet kapnánk a honért — mi az, ó, mi nekünk az! Egy pusztul, kettőnk, védvén oltárt meg az otthont? Kis seregünk van? Jó! Elbukhat a nagy kicsi hadtól, hogyha szerencse s az ég kívánja. —Veled haladok, hős! így s egyebet szólott bölcs Pálffy szava, s kebelében fontolgatja ügyét. Sereget toboroz hadakozni, váraiból titkon hivogatja ki mindet azokból, római császárnak kik zászlaival s a vasával járnak. Ezek gyorsan s örvendve begyűltek a szóra, gyorsan is indultak, készek bajokat viselendő', mindeneket, ha akár várat kell megrohamozni, vagy ha a dombok közt kell megverekedni a Holddal. Válogatott csapat állt, a virága, reménye hadaknak. Mindenek egy szívvel s egyben törekednek az útra. Évszak volt, amikor elmúlik a tél s a kemény fagy; márciuson fut a nap s a huszonhetedikszer az égen, megtért már a csavart Övü csillaga Andromedának, melykoron elviselé Krisztus művét a halálnak, bíró lőn pokolon s feltörve alattan a börtönt, sziklai rejtezetét s márvány üregét odahagyja, holta után ismét föltámad a földre vidáman, így megeró'síté újból a mi állapotunkat. Újra kinyitja Olympos zárt kapuját nyomorultnak, atyja haragját meglágyítja. — a béke aranyló korszaka megtér, mely rab volt a pokol seregénél. ím, e napon történt — szándéka csodás! — a mi hősünk ment ki Komáromból bősz karddal a rút helyek ellen, hol török úrrá lett három nyara — vitte Szinán rá — merre a Rába ömöl szomszéd Duna habjai közzé és a mi Győrünknek mosogatja falát a vizével, azt a falat, mely most rútul megrakva törökkel. — Mint ahogyan Krisztus győzőn a pokolt odahagyja és harmad napján megtért a halál nehezétől, mit nyomorultaknak, minekünk hordott meg az üdvért: így ő versengő zászlót a törökre vezérelt, míg harmadszor kelt rózsás fényével a hajnal. Meg nem csalta a hőst, mire áhitozott, a reménység — és ügye egy lévén, méltán hogy a Rába s a császár üdve is egy s ugyanaz nap támadt fel megujultán. Abban az órában, mikor — ó csoda! fólkele Krisztus, s mit mi, keresztények tartunk szentnek s hetediknek,