Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

s ünnepi szertartás közepette vasárnapul üljük; templom emelvényén dicséretet ájtatos ajkunk zengedez Istennek. — Harcolni e Mars-i vitézünk pénteken indult el — mint O, a Fiú, a hatalmas, tűrni verést, sebeket, szenvednie, hogy megölessék és Jeruzsálemből szálljon le a styx-i vizekre. Tűrt sokat ő, fáradt, súlyos bajokon haladott át, kénytelenül lábolt kátyúkba, göröngyös utakra; combig a hóba merült, amely olvadozott a napon már, és mocsaras vizeken mutat utat elólhaladóban. Lelkesitő példát így ád a vezér, hogy a többi induljon fel az ő láttára — akár lihegő ló, mely mindent megbír, erejét ha fokozza, feszíti. — Jó okon ily talajon jár, bár alig ér ki a vízből: lopva haladhat ekép s rácsaphat amarra közelről, ellensége nem is sejt semmit az éji sötétben, ló se nyerít s veri fel hangjával a messze vidéket. Már az egész hadinép átkelt a vizén a Dunának, nincs ladikuk, de hidat se csináltak előre. Szerte csak onnan küld portyákat elő a mezőkre négy órányira, hogy váratlan semmi se érje: senki se jusson előbb Győrré, ne jelentse töröknek. Nagyszerű volt a vezér, meghagyta parancsban ezeknek, fogjanak el rögvest akiket csak lelnek az útban: meg ne neszelje török, készülni ne tudjon a város. Mentek ezek s éber szemmel végzek a parancsot. — Boldog vagy, te vezér és boldog a háborúságod, s boldog a néped, amely a halál veszedelme között is mint katonád haladott, meg nem tagadá a menését. Hol nem biztos ezer, egy s kettesivei bizakodnak, s bátrak a rétségen szeretett fejedelmük ügyéért. Össze is írt mindent, nyílt parancsa, világos: müy céllal megy az út, mily rendre haladjon a népe; hívta a gyors lovasát, részekre tagolta fel Őket, mindeneket kitanít — végét koronázza a dandár. Itten a német jár, ott mozdul a francia ifjú, bíborosán talián, lándzsás magyar indul utána: Tiltja: ne pusztítsák szántóival együtt a földet; készteti törvénnyel, szent esküvel őket igazság tartására; parancs: prédálni ma senki se merjen. Mint fejők, éretten megmondja előre, mi lészen bűnre kemény torlás, súlyát a jövőre kiszabja. Hadnagyait különös-képpen buzdítja: vigyázás