Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

JAUDINUM GEDrVTVUM - GYŐR V^ZAÍOGLALÁM 1598. március 29-e Győr történetének egyik legjelentősebb napja. Ez az az esztendő és nap, amikor négy év bitorlás után SCHWARZENBERG Adolfnak és PÁLFFY Miklósnak sikerült csellel visszafoglalniuk a győri várat a török uralom alól. Az esemény túlmutat a város történetén, hiszen ez volt az a végvár, amelyet szokás „Bécs kapujának" nevezni; ez volt az utolsó bástya, amely védte az osztrák fővárost, a Habsburg-birodalmat. Nem véletlen hát, hogy a véderő föladását nagyon keményen torolta meg a császári ítélet, hiszen még abban az évben kivégeztette HARDEGG Ferdinándot. Az okokat és következményeit az irodalom terjedelmes sokasága dolgozta föl, és az évfordulók újabb meg újabb alkalmat adtak a még nem ismert történelmi témájú összefüggések, következtetések, dokumentumok.., stb. föltárására. MOHL Antal és testvéröccse Adolf, könyvet és kiadós irodalomjegyzéket adtak közre. Az 1933 óta megjelent dolgozatok, tanulmányok és más dokumentumok bibliográfiába szedését e sorok írója készítette el. BAY Ferenc, a hajdani győri levéltáros és könyvtáros életútjának feltárását végezvén bukkantam személyi gyűjteményében egy hajdani borítékra. Meglepődtem a benne talált kollegiális levél olvastán, ám még inkább arra a fordításra lettem figyelmes, amelyet GERÉB László dr. küldött el BAY-nak. Mellékelve volt 16 silány papírra gépelve BOCATIUS, Ioannes 602 soros hexameterekben írott, Győr visszavételét megéneklő eposz fordításának jelentősebbik része, 490 sor. GERÉB írja is, hogy nem fejezte be az átültetést, annak munkálataira valaki mást kérjen föl a címzett. Az a levél és az egész fordítás azonmód maradt személyes holmijai között, sehol és sohasem jelent meg. Tudomásom szerint BAY nem is válaszolt a küldeményre. Alkalmasabb időben nem is bukkanhattam volna az értékes dokumentumra. A fordítás hiányzó részét és az eredeti műhöz csatolt Aposztrophe 60 sorát, a Votum pro victoribus 10, valamint a Coronis ad Schwarzenbergium 42 sorát kellett még hozzá magyarra fordítani. Ezt a feladatot FEDERMAYER István nyugalmazott győri latintanár vállalta. A fordítás egybevetését az eredeti latin szöveggel és némi moder-