Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

légyen a rendje szerint: erkölcsre, kezekre ügyelni! Hogy sikerüljön az út, forduljanak égbe fohásszal. Ország szégyene sem legyenek, de nevükre vigyázók, mert a dicséretüket majd zengi a messze kerek föld. Krisztust és a hazát mérhetlen óhajtva szeressék! Újra vigan mentek, többé nem ügyelve hadakra, s hegy meredek tétjén átkelnek egész csapatostul. Egy folyamon nem elég átlépni, de több akad ottan áthatolandó még. Schwarzenberg óvatos itt is: megkerülé ezeket minden seregével, azonban gyors a Socubsa, csak itt bárkán s hidason halad által. Más vizeken szintén — csak nem tudót én nevüket sem. Már a vak éjszaka jött és szürkület ült meg a tájon; mind a vüág lankadt állatjai elnyugóvának. Lőn első pihenő. Schwarzenberg szól, meg is állnak menny hűs boltja alatt. Kérlel sokakat: szigorúság s mérséklet legyen úr ily vész s vakeset közeptte. Kell ide hős lélek dolgukra szilárd kebelekben. — lm, a Vadász-csillag fölkelt, szelet és ködöt áraszt; hull az eső: sisak átázik, a fegyvereken hó nagy súllyal nehezül; szörnyű az idő. A bajusszal összefagyott a szakáll. És tombol az ég, de kegyetlen. Alsó lábszáron felül áll meg a hó, fagyosodva. Megnehezülve az ég, Atlast roskasztja a súlya. Vastagon ül meg a köd; vállat, fejet éjszaki szél ver. Elvakul, úgy áll ott csapzottan esőben a hadnép. Elviselik mégis virtussal az éjszaka terhét, mígnem a nap kidereng és hajnali fénye mögöttük, s Phoebus képe elől elfutnak az éjjeli árnyak. Bízó lélekkel inditja megint seregét a hősi vezér; oda tart, hol jobbra a némethi völgy van. Itt az Olymposról már-már közelítve az alkony, megmarad — és gyűjtvén minden jelesét a körébe, másokat is noszogat: nyargalni kiküldi a várra, így szólt hozzájuk: Hős szívek a hadra, ti ifjak! Rejtsem-e még ezután? Nagy tettre feszüljön a lelkünk, mert Isten, ha segít, holnapra vitézi kezünkkel megvesszük Győrt és bástyája mienk leszen immár. Győrre megyünk, Győrré ha nekünk nem tiltja a végzet. Méltó lészen a bér; Győr kincs-aranyát adom által