Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

látják hangjukat a munkások. De az üzemekben forr a politikai élet. Kérdőjelek, amelyekhez eddig hozzátartozott a tilos jelzés, ma felkiáltójelekké egyenesednek: a kérdések választ követelnek. Bíró Ernő, Wilhelm Pieck gyári munkás, újító, dolgozótársaival együtt kérdez: „Mondják meg nekünk, miért voltak és vannak az ésszerűtlen átprofilírozások? A targoncákat mi kezdetben 130 000 forint önköltséggel gyártottuk, az eladási ára 60-65 000 forint. Amikor már belejöttünk a munkába, és leszorítottuk a gyártási költségeket az eladási árra, akkor elvitték tőlünk ezt a gyártmányt. Ma négy-öt helyen készítik, és járják ugyanazt a kálváriát, amelyen mi már túljutottunk. Az áramforrás-taligát már-már önköltségi áron gyártottuk, akkor elvitték tőlünk ezt is a Szerszámgépgyárba. A Bleiher-targoncát már annyira gazdaságosan gyártottuk, hogy három nap alatt ötven darab elkészült belőle, és segédmunkások készítették. Ezt is átvitték Székesfehérvárra, ahol első osztályú repülőgép-szerelők kínlódnak vele, persze drága áron, ráfizetéssel." Miért van ez? Leisztinger elvtárs azzal egészíti ki a kérdéssorozatot: „A mozdonyszerkocsit nem akartuk elfogadni a Mávagtól, ránk erőltették. Amikor mi feleannyiért gyártottuk, mint kezdetben, akkor visszavitték a Mávagba. Miért?" Ki és mikor válaszol ezekre a kérdésekre? A munkások, akik évek óta látják, hogyan folyik ez a felelőtlen, nemzetgyilkos „iparpolitika", ma arról is nyíltan beszélnek, hogy azért nincs életszínvonal-emelkedés, mert az ilyen oktalan intézkedések emésztik fel a milliókat és a milliárdokat. Nyíltan beszélnek arról is, hogy újítási mozgalom csak szavakban van. Hitelt kell adni az ilyen véleményeknek akkor, ha látja az ember a tényeket. Bíró Ernő nagyszerű találmánya, a lángvágó automata a feltaláló személyes, másfél évig tartó küzdelme után gyártásra került a Kisalföldi Gépgyárban, de most megint megtorpant, mert megfelelő motort kellene hozzá beszerezni. A feltaláló mégsem kap rá lehetőséget, hogy utánamenjen a motornak, felkutassa, felkeresse és végképp tető alá hozzon egy export szempontjából is fontos gépet. Kihez menjen segítségért? Ment már a párthoz is. Ott a pártbizottsági funkcionárius - a nevét még mindig nem meri megmondani Bíró elvtárs - azt az okos tanácsot adta neki: „Mit gondol, Bíró elvtárs, elég egy géphez az, hogy feleannyiba kerül és kétszer annyit teljesít, mint az eddigi külföldi konstrukciók? Vannak magasabb szempontok is..." Mik ezek a „magasabb szempontok?" Vannak-e, lehetnek-e magasabb szempontok ebben az országban, mint a termelékenység, az önköltségcsökkentés szempontjai? Hiszen végső soron ezek döntik el az életszínvonalunk emelkedését, sőt azt is, hogyan haladhatunk előre a szocialista demokratizálódás útján. Bizonyára már az eddigiekből is világos: a munkások zömét éppen azok a gazdasági kérdések foglalkoztatják elsősorban, amelyek a népi demokrá-