Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

Adatok a megtorláshoz

Rácz m. felhívta a figyelmet az állásidők utalványozására, az állásidők csökkentésére, mert az 50%-os fizetés és állásidő bére között úgyszólván nincs semmi különbség. Tímár Ferenc hozzászólásában kifogásolta, hogy csak hideg- és melegüzemi bérezés között tesz különbséget a szóban forgó bérezési elképzelés. Kérése az, hogy vegyék figyelembe a hídkülsőben lévő rendkívüli körülményeket, és ennek figyelembevételével állapítsák meg az alapórabér kifizetéséhez elérendő teljesítményszintet. Szabó Bálint felszólalásában hangsúlyozta, hogy a központi szerszám sérelmesnek tartja a rájuk kiszabott átlagot, mert aránylag kisebb produktív létszámmal rendelkeznek, mint a többi gyáregységek, és nem volt lehetőség arra, hogy - különösen a lakatosoknál - komoly szakmai tudással rendelkező dolgozókat megfelelő besorolásban részesítsék. Ugyanez vonatkozik a TMK-ra is. Mivel a teljesítménylépcsőket személyekre nem lehet megállapítani, Takács Iván kifogásolta, hogy az egyes szakmai csoportokban előfordul olyan eset, hogy az egyik dolgozó 60%-os teljesítményt, a másik pedig 140%-os teljesítményt ér el, ugyanakkor azonban mindegyik dolgozó az alapbért kapja fizetésül. Ennek a rossz hatása máris jelentkezik, ugyanis amikor a dolgozók a 100%-ot elérik, sok esetben nem dolgoznak tovább, mert hiszen a rendelkezés szerint a pluszteljesítmény a bérben nem jelentkezik. Ezzel kapcsolatban Kristóff kartárs azt javasolta, hogy üzemen és munkacsoportokon belül az üzemvezetésnek módot kell adni arra, hogy az előírt szint alatt teljesítők béréből levonást eszközöljenek, a szintet túlteljesítők bérét pedig olyan arányban kiegészítsék. Több hozzászóló kifogásolta, hogy a bérjegyeken a perceket is feltüntetik. Általános kívánság, hogy a bérjegyeken csak a forintok szerepeljenek. Kristóff elvtárs válaszában kihangsúlyozta, hogy a kérés teljesítése lehetséges, azonban a perceket mindenképpen meg kell állapítani, hisz a tervezésnek ez az alapja. Németh Imre öntödei tanácstag az ismertetett bérezési formát a fejlődés kerékkötőjének jellemezte, amit azzal indokolt, hogy nagyon sok helyen fél műszak alatt teljesítik a kiadott százalékokat. Véleménye szerint a művezető részére kellene lényegesen nagyobb jogkört biztosítani, és a művezető feladatává tenni, hogy minden ember a napi nyolcórai munkaidejét becsülettel dolgozza le. 2. Rácz Sándor beszámolt a Ganz Vagongyárban az önállósággal kapcsolatban megtartott értekezletről.