Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
Adatok a megtorláshoz
186. Maros József naplója 121 1956. december 10. Ma reggel 8 órakor a győri vagongyárban a munkástanács ülést tartott. Egyetlen napirendi pont volt, a 48 órás sztrájk kérdése. A Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz kiküldött képviselőnk tegnap este hazaérkezett és beszámolt a nagy-budapesti munkástanács legutolsó üléséről, melyen a 48 órás megtorló sztrájkot elhatározták. A nagy-budapesti munkástanács ülésének megtartását a kormány nem engedélyezte. Ennek ellenére a munkástanács zárt ajtók mögött mégis összeült, számolva a karhatalom megjelenésével is. Ezen az ülésen teljesen egységes volt az a vélemény, hogy a Kádár-csoport aljas viselkedéseit és a munkástanácsokkal szemben tanúsított kihívó magatartását tovább tűrni nem lehet. A nagy-budapesti munkástanács leszögezte, hogy bár Nagy Imrével kapcsolatos követeléseit fenntartja, mégis a kormány vezetését nem kötik személyhez, és követelik, hogy a kormány a nagy-budapesti munkástanácstagokkal alakítson közös bizottságot a letartóztatások felülvizsgálására. Továbbá leszögezte annak szükségességét, hogy a parasztság is alakítsa meg minél előbb a saját tanácsi szerveit. A kimondott 48 órás sztrájk utolsó figyelmeztetés a munkástanácsok elismerésére. A nagy-budapesti munkástanács elhatározta, hogy jelen határozatáról tájékoztatja a szovjet főparancsnokságot is. Marosán, a Kádár-klikk egyik tagja szombatra virradó megbeszélésen kijelentette, hogy ha a bányászok továbbra is ellen fognak állni, nem fog törődni semmivel sem, hanem lövetni fog. Az ismertetés után egy-két hozzászólás volt, majd az elnök a vagongyár munkástanácsának feltette a kérdést, hogy a sztrájkkal kapcsolatos állásfoglalása előtt szükségesnek tartja-e még egyszer beszélni a gyár dolgozó népével. A vélemény egyöntetűen az volt, hogy arra semmi szükség nincs, mert ez már lényegében megtörtént, és a jelenlevő tanácstagok teljes mértékben tisztában vannak a dolgozók ezen kérdéssel kapcsolatos magatartásával és kívánságával. Ezután titkos szavazás következett, és a szavazócédulákra igennel vagy nemmel kellett szavazni. Az igen azt jelentette, hogy csatlakozunk a Nagy-budapesti Központi Munkástanács sztrájkra való felhívásához. A titkos szavazás szinte páratlan eredményt hozott. A negyven szavazó közül egy sem akadt, aki nemmel szavazott volna, tehát negyven igen szavazattal a legtökéletesebb egységben sorakozott fel a vagongyári munkástanács
