Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
A győri vagongyár munkástanácsa
kilenc pontban foglalták össze követeléseiket, kiterjedt politikai jogokat követelve a munkástanácsok számára és megismételve a főbb forradalmi pontokat (ÁVH felszámolása, demokrácia, függetlenség). 45 A munkát ugyan a dolgozók nem vették fel, másnap mégis újabb komoly eredményt értek el: megállapodás született arról, hogy - miként októberben - a munkástanácsok küldötteket delegálnak a városi és a megyei közigazgatásba. 46 Annak biztosítása érdekében, hogy a tanácsok valóban a munkások érdekeit képviseljék, több vezető posztra jelentették be igényüket, miközben a megyei tanács élére a Győri Nemzeti Tanács elnökét, az akkor még bujkáló Szigethy Attilát javasolták (a megyei tanács munkástanácsával, Markó Gyula tanácselnökkel és a pártbizottsággal egyetértésben 47 ). Már másnap sor került a küldöttek megválasztására. 48 A vagongyárból két főt delegáltak a városi tanácshoz 'Fekete Józsefet és Varga Sándort), míg Jobbágy Kálmánt a megyei tanácshoz. Mivel az ülés után derült fény Fekete József szerepére a vagongyári bunkerben elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatban, az ő megbízását még aznap visszavonta a munkástanács, és helyére az addigi póttagot, Tímár Ottót küldték. (Az eredeti javaslathoz képest további személyi változásokra is sor került, végül ketten képviselték a vagongyári munkástanácsot a megyei tanács végrehajtó bizottságában, hárman pedig a városi vb-ben.) A politikai viták mellett a vagongyári munkástanács folytatta mindazt, amit november 4-e előtt megkezdett, közte a vezető beosztású dolgozók felülvizsgálatát, valamint az új bérrendszer kidolgozását. A munkástanács egész tevékenységéből nyilvánvaló, hogy november 4-ét nem tekintette a forradalom végének, a megváltozott feltételek között is folytatta azt a munkát, amellyel választóik megbízták. A november 4-ét követő első héten a vagongyári munkástanács puszta létével, hivatalban maradásával megakadályozta az azonnali visszarendeződést, a pártállami struktúra helyi restaurálását, hiszen alternatív politikai erőt jelentett a szovjet fegyverek árnyékában újjászerveződő pártbizottsággal szemben. Olyan politikai erőt, amely egyértelműen a munkásságot képviselte, amely már november 4-e előtt is többször hitet tett a szocializmus melletti elkötelezettségéről, így további politikai szerepvállalása elé a szovjet városparancsnokság sem emelt gátat. Miután Kádár is a szocializmus demokratizálását célul tűző tömegmozgalom követeléseinek valóra váltását 45 Lásd kötetünkben a munkástanács 1956. november 7-i határozatát a 108. oldalon. 46 Lásd kötetünkben a vagongyárban 1956. november 8-án megtartott értekezlet jegyzőkönyvét a 117. oldalon. 47 Szakolczai Attila: Győr-Sopron megye. In A vidék forradalma, 1956.11. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest, 2006, 1956-os Intézet-Budapest Főváros Levéltára, 193. o. 4ÍÍ Lásd kötetünkben a vagongyárban 1956. november 9-én tartott értekezletről felvett jegyzőkönyvet a 120. oldalon.
