Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
A győri vagongyár munkástanácsa
ígérte, és elismerte a munkástanácsokat, létét egyaránt legitimálta a forradalom, és az azzal (ekkor még) nem, csak az ellenforradalom rémével szembeforduló (magát nemcsak munkás-parasztnak, de forradalminak is nevező) kormány, így helyzete teljesen szilárd volt. A társadalmi támogatottság és a hivatalos, kormányzati elismertség birtokában a következő héten a vagongyári munkástanács számos elemében restaurálta a november 4-e előtt kialakult helyi hatalmi viszonyokat. Ebben nagy segítségére volt néhány, a forradalom idején alakult testület (mint például a tanácsokon alakult munkástanácsok és a munkástanács vitáinak, döntéseinek nyilvánosságot biztosító, a munkástanácsok mellett általában is kiálló Hazánk szerkesztősége), valamint azok az október 23-a előtt is vezető pozíciójú személyek, akik továbbra is támogatták a rendszer reformjára irányuló törekvéseket, mint Markó Gyula megyei tanácselnök, Kéri József megyei ügyész, Éliás Ferenc rendőr őrnagy, Krecz Géza helyőrségparancsnok, vagy a Győrbe november 13-án visszatérő Szigethy Attila. A Győri Nemzeti Tanácsot ugyan nem sikerült visszaállítani (nincs is nyoma erre irányuló törekvésnek), de a Győr járási, városi és megyei tanácsokba egyaránt bekerültek a vagongyári munkástanács, és általában a győri (valamint a soproni és a mosonmagyaróvári) munkástanácsok küldöttei. November 11-től Jobbágy Kálmán és Tímár Ottó képviselte a vagongyári munkástanácsot a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésein, november 13-tól Kofrán Árpád, Németh László és Varga Sándor a városi tanácsban, november 16-án pedig a Győr járási tanács kérésére Pandúr Józsefet delegálták a tanácshoz munkásküldöttként. A munkástanácsok egyetértettek azzal, hogy a parasztpárti Szigethy Attila legyen a megye tanácselnöke, de több fontos pozíciót maguknak tartottak fenn, november 16-án javaslatukra Kofrán Árpád került a városi tanács élére, december 5én pedig a jogi diplomával rendelkező Tímár Ottó lett a megyei tanács elnökhelyettese. A megyei végrehajtó bizottság határozata értelmében a Ktelefon mellett a munkásküldöttek tartottak állandó inspekciót, ami megnehezítette, hogy bárki az ő tudtuk nélkül tárgyaljon telefonon a kormánnyal vagy a központi vezetés egyéb szerveivel. December közepéig a vbüléseken meghatározó szerepet játszottak a munkásküldöttek. Lényegében kezükben tartották a végrehajtó bizottságok irányítását, amelyek munkájára rajtuk keresztül nagyobb befolyásuk volt a munkástanácsoknak, mint a pártbizottságnak. A győri modell - az október 23-a előtti struktúra kereteinek fenntartása, de a vezetés átvétele - az év végéig lehetőséget sem adott arra, hogy a párt a klasszikus, civil hatalmi testületekben döntő befolyáshoz jusson. Az első heti kudarcok után a szovjet városparancsnokság nem vállalkozott arra, hogy a vagongyárban folytasson közvetlen tárgyalást a munkástanáccsal. A munkástanács plénumának egységes álláspontjával szemben
