Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)

A győri vagongyár munkástanácsa

szembe a valódi ellenforradalommal (értve ezalatt Somogyvári puccskísérletét a Szigethy vezette nemzeti tanács, illetve Nagy Imre kormánya ellen), meghátrálásra kényszerítve azt. És hivatkoztak a november 2-án meghozott határozatra, amelyben elrendelték a munka felvételét, és a többi győri üzemnek, amelyek a vagongyárhoz igazodtak, példájuk követését javasolták. Győrött az écsi vasútállomásnál történt november 8-i támadástól eltekintve nem került sor fegyveres ellenállásra, harcra, így már november 5-én tárgyalások kezdődtek a szovjet parancsnokság, a szerveződő kádárista pártbizottság, valamint a vagongyári munkástanács között. A szovjetek és a helyi MSZMP célja a tárgyalásokkal az volt, hogy a vagongyár vegye fel a munkát, mert abban bíztak, hogy példájukat a többi üzem is követni fogja. Ennek érdekében a helyi MSZMP élére november 5-én megválasztott Sárosi János elismerte a munkástanácsot a gyár vezetőjének, ígéretet tett a párt és a rendszer reformjára az október 23-i követeléseknek megfelelően, és visszautasította, hogy a pártnak célja lenne az ÁVH visszaállítása. A Kádár-kormány november 4-i nyilatkozatának megfelelően szólt a szovjet csapatok kivonásának lehetőségéről, miközben pozitívan értékelte Szigethy Attila és a vagongyári munkástanács szerepét a november 4-e előtti napokban. Miközben a pártvezetés mögött még jószerivel nem is állt tagság, már ekkor is ragaszkodott ahhoz, hogy a kommunista párt legyen az ország vezető ereje.

43 A munkástanács ereje és legitimitása tudatában tárgyalt a párt helyi vezetőjével. A vagongyári munkástanács (amelyben számos október 23-a előtti párttag volt) tárgyalási pozícióját erősítette, hogy a gyár első embere, Vadas József vezette, egyes megbeszéléseken pedig Szaló Lajos, a nagyüzemi pártbizottság korábbi első titkára is részt vett. Nem kérte, nem igényelte létének elismerését, hanem mint tényt rögzítette azt, és már az első találkozáskor bejelentette szándékát a munkástanácsokat összefogó városi munkástanács alakítására. A munkástanács - a párttal szemben - magát tekintette a szocialista célok legfőbb harcosának. Hivatkoztak arra, hogy hiába volt korlátlan hatalma a pártnak október 23-a előtt, nem képviselte a dolgozók érdekeit, a munkástanács viszont a tényleges munkáshatalom megtestesítője. És hivatkoztak arra is, hogy a munkástanács volt az, amely októberben (amikor a párt szétesett) felvette a harcot az ellenforradalommal (Somogyvári Lajos puccskísérletével). A munkástanács tehát nemcsak 43 Lásd kötetünkben a vagongyári munkástanács 1956. november 5-i üléséről készült feljegyzést a 95. oldalon.