Szakolczai Attila: A Győri Vagongyár Munkástanácsa. Dokumentumok - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 29/2006 (Győr, 2007)
A győri vagongyár munkástanácsa
a munkásság legitim vezető szervének, hanem szocialistának is tekintette magát, nem sok teret hagyva a párt politikai szerepvállalása számára. A tárgyalások folyamán a munkástanács ragaszkodott a forradalom minden fő célkitűzéséhez: a szovjet csapatok kivonásához, az ÁVH felszámolásához, a kommunista párt politikai szerepének újragondolásához, hatalmának visszaszorításához, és ahhoz, hogy demokratikusan választhassák meg szakszervezeteiket. Legfőképpen pedig ahhoz, hogy a munkástanács a munkásság demokratikusan választott szerve, így jogosult a munkásság képviseletére. A következő napokban a győri szovjet városparancsnokság képviselőjének jelenlétében sem változtattak álláspontjukon: visszakövetelték Nagy Imrét és Maléter Pált az ország, Szigethy Attilát Győr élére, tiltakoztak a megszállás, a deportálások és a levitézlett káderek újbóli szerepvállalása ellen. Visszautasították a második szovjet beavatkozás indoklását, kijelentve, hogy a gyenge, tömegtámogatással nem rendelkező ellenforradalmi kísérletekkel szemben maguk is meg tudják védeni a munkáshatalmat, azért nem szükséges idegen hadsereg jelenléte. November 7-én jelentősen kibővült a vagongyári munkástanács ülésén résztvevők száma és köre. 44 A korábbi vitapartnereken túl részt vettek a megbeszélésen a tanácsok és a rendőrség, valamint minden jelentősebb győri üzem és vállalat képviselői. Az ülésen ugyan a vagongyári munkástanács - minimális többséggel - elrendelte a munka részleges felvételét (ami a súlyos energiahiány miatt inkább csak jelképes gesztus volt), ennek azonban nagy árat szabott: a szovjetek ígéretet tettek arra, hogy nem avatkoznak be sem a város, sem a gyár ügyeibe, hogy az utcákról kivonják a nehézfegyverzetet (amit a győriek a csapatkivonás első lépésének tekintettek), és a közbiztonság felügyeletét folyamatosan átadják az újra felfegyverzett magyar honvédségnek és rendőrségnek. A szovjetek engedélyezték, hogy a munkástanácstagok elutazzanak más városokba tájékozódni, sőt arra is ígéretet tettek, hogy biztosításukra egy-egy szovjet tisztet adnak melléjük, bár ez utóbbi ígéretüket nem tartották be, és kocsit sem adtak az úthoz. A munkástanács tudatában volt annak, hogy a munka felvételét a dolgozók többsége ellenzi, ezért döntését minden oldalról igyekezett alátámasztani. Hivatkoztak arra, hogy a sztrájk - megítélésük szerint - nem alkalmas fegyver a szovjet csapatkivonás előmozdítására, miközben gazdasági katasztrófába sodorhatja az országot. Másfelől azt hangsúlyozták, hogy a munkásság eredményesebben tudja képviselni érdekeit, ha a gyárban együtt, egységesen foglal állást a különböző kérdésekben. Egyidejűleg Lásd kötetünkben a munkástanács november 7-i határozatait a 108. oldalon, a munkástanács tájékoztató szolgálatának november 7-i jelentését a 110. oldalon, valamint Maros József november 7-i naplóbejegyzését a 110. oldalon.
